A McLaren sohasem olyan csapat hírében állt, amely szívesen visszafogadta volna egykor tőlük már távozó pilótáit. Alonso 2015-ös visszaszerzése ráadásul egyedülálló eset is abból a szempontból, hogy amikor Prost 1980 után, három év távollétet követően 1984-ben visszatért az istállóhoz, a vezetőség addigra teljesen átalakult, így már egy számára kellemesebb munkakörnyezetben foghatott hozzá a befejezetlenül hagyott történet továbbírásához. A két eset viszont abban nagyon is hasonlít egymáshoz, hogy első érkezését követően a Professzor is mindössze egy év után, dühösen fordított hátat a McLarennek, és akkor még nagyon nehéz volt elképzelni, hogy a házasságuk valaha is folytatódhat.
Prost 1980-ban debütált, tehát a McLarennel teljesítette első szezonját. A francia már újoncként is kényelmes helyzetben volt, hiszen a kisebb kategóriákban aratott sikereit követően több F1-es istálló is ajánlatot tett neki, így maga választhatta ki a számára legvonzóbbat. Hosszas mérlegelés után döntött - nem túl jól - a brit csapat mellett, ahol akkoriban inkább az ígéretek, mint az eredmények beszéltek. 1980 volt az utolsó évük, ami Teddy Mayer irányítása alatt kezdődött, hiszen ősszel már Ron Dennis és vállalata, a Project Four is színre lépett, addigra viszont már rengeteg dolog történt Prost és az előző vezetés között.
Abban az évben a csapat történetének egyik leggyengébb szezonját futotta, amely során dobogót sem szereztek (nemrég, 2013-ban ismételték csak meg ezt a negatív rekordot), Prost azonban ehhez képest meglepően jól kezdett, hiszen pályafutása első két futamán is pontot szerzett, Buenos Airesben 6., Interlagosban pedig 5. helyen célba érve - előtte legutóbb Jackie Stewart volt képes hasonlóra újoncként.
Ám a jó start után hamar elromlottak a dolgok. A következő futamon, Kyalamiban az edzésen az autó meghibásodása miatt Prost balesetet szenvedett és eltörte csuklóját, ami miatt a következő versenyt is ki kellett hagynia. Az eredmények sem jöttek már a továbbiakban, a felépült francia csak Brands Hatch-ben és Zandvoortban tudott még egy-egy pontot összegyűjteni, miközben csapattársa, John Watson sem volt képes jobb szereplésre a problémás technikával.
A szezon utolsó nagydíján, Watkins Glenben Prostot újabb baleset érte az edzésen, ami ezúttal agyrázkódással végződött számára, és ezúttal sem folytathatta tovább a hétvégét. A francia szerint ismét az autó ment tönkre, a csapatnál viszont tartották magukat ahhoz az állásponthoz, hogy versenyzőjük túl nagy sebessége vezetett a kicsúszáshoz. Az akkor 25 éves pilótának elege lett az általa veszélyesnek tartott autóból és abból is, hogy a vezetőség a szezon során többször is hasonlóan ellene fordult. Bár egy év még hátra volt a szerződéséből, a Renault örömmel vásárolta őt ki abból, így 1981-től már hazai csapatának színeiben vezetett.
Miután három év után sikertelenül próbálta megszerezni a bajnoki címet, az ismét változásra vágyó Prost újra felvette a kapcsolatot a McLarennel, ahol immár tárt karokkal várta őt az új menedzsment, az élén Ron Dennisszel. Niki Laudával az első közös szezonjukban kiegyenlített csatát vívtak, amit a francia akkor ugyan még fél ponttal elvesztett, ám a következő évek eredményei igazolták, hogy jó döntés volt számára a visszatérés: 1985-ben, 1986-ban és 1989-ben is világbajnoki címet szerzett a wokingiakkal, mindhárom alkalommal egy-egy bajnokot, sorrendben Laudát, Keke Rosberget és Ayrton Sennát legyőzve.
