16 futamot követően Schumacher csupán egy ponttal vezetett Villeneuve előtt a tabellán, ráadásul úgy, hogy a szezon során egyetlen egyszer sem állhattak fel együtt a dobogóra. A jerezi zárás pedig stílusosan folytatta ezt a sormintát, jóval hangsúlyosabban: a két versenyző egyike a mennybe ment, a másikra viszont komoly meghurcoltatás várt.
Már az időmérő is olyan különlegességet hozott, ami azóta is egyedi a sport történetében. Holtverseny alakult ki az élen, de nem is csak kettő, hanem három versenyző között. Mivel Villeneuve futotta meg elsőként az 1:21,072-es időt, ő indulhatott az élről, míg Schumacher és Heinz-Harald Frentzen mögötte sorakoztak ezredre azonos körükkel.
A kanadai gyengén rajtolt és a harmadik helyig esett vissza, míg Schumacher az élre állt és nyeregben érezhette magát. Villeneuve aztán néhány kör után utat talált a vele nem túl agresszív csapattársa mellett, és a német után eredt, akit nem sokkal második bokszkiállásuk után utol is ért. A 48. körben a Dry Sack kanyarban megpróbált bebújni riválisa mellé a belső íven, Schumacher azonban a pillanat hevében ráhúzta az autót a Williamsre, kísértetiesen hasonló szituációt teremtve, mint három évvel korábban a Damon Hill elleni bajnoki döntőben.
Ezúttal viszont nem a német jött ki jól az esetből - azonnal kiesett, és bár Villeneuve autója is komoly ütést kapott, ő mégis tovább tudott haladni. Tempója azonban csökkent és a két McLaren utol is érte őt az utolsó körökre. Villeneuve néhány kanyarral a cél előtt jobbnak látta lassítani és elengedni a wokingi autókat, hogy egy esetleges csata kockázatát elkerülve a harmadik helyen befutva kényelmesen megszerezze a bajnoki címet.
Előzékenysége talán a következő évek alakulására is nagy hatással volt - Coulthard ugyanis korábban csak a csapat kérésére engedte maga elé Hakkinent, amikor még egyáltalán nem volt kilátásban, hogy mozdulata a futamgyőzelem sorsáról dönt majd. A finn így váratlanul első F1-es diadalát szerezhette meg a szezon során stabilabbnak tűnő, és a csapattal már két futamot nyerő Coulthard előtt, az ezáltal szerzett önbizalma pedig szerepet játszhatott abban is, hogy a következő két évben Hakkinen mennyire el tudta homályosítani a skótot.
Villeneuve tehát valóra váltotta azt a reményt, amit apjának, Gilles-nek korai halála miatt nem volt lehetősége, míg Schumacher nehéz tél előtt állt, hiszen szándékosnak ítélt manővere miatt kizárták az azévi bajnokságból, ami megítélésén is sokat rontott. Ráadásul a Ferrari sikerkorszakának kezdetéig még mindig hosszú és rögös út állt előtte.
