Adott egy tehetséges versenyző, akinek hamar a fejébe szállt a siker, de a nagy áttörésre mégis éveket kellett várnia. Adott egy versenyző, aki hét évet várt első győzelmére, és a bajnokesélyesek között emlegették. Adott egy versenyző, aki volt már munkanélküli is, de egy évvel később úgy tekinthettünk rá, mint a sportág legújabb világbajnokára. Jenson Buttonról van szó, aki öt évvel ezelőtt megszerezte hőn áhított világbajnoki címét, egy érzelmes karrier beteljesüléseként.
2008. december 6-a: a Honda a gazdasági válságra hivatkozva bejelentiette, hogy megszünteti F1-es csapatát, hiszen nem látta értelmét pénzt költeni egy olyan sportágra, ahol autói a hátsó pozíciókért hajszolják egymást és az ellenfeleket. Noha a japán gyártó nem számolta fel a csapatot, hónapokig létbizonytalanságban telt az alkalmazottak élete, amit egy ilyen, euromilliárdokat forgató cirkuszban nehéz elképzelni. Mégis, Jenson Button csaknem rosszul lett, amikor a londoni Heathrow-n megtudta a hírt, elejtette a telefonját és percekig nem tudott szóhoz jutni.
2009, március 29-e: egy olyan pilóta nyerte meg utcahosszal az Ausztrál Nagydíjat, aki addig egyetlen egyszer pezsgőzhetett a dobogó tetején, akkor is legfőképpen a kaotikus körülményeknek köszönhetően. Jenson Button parádésan kezdte az évet a Honda örökét átvevő Brawn GP autójában, de melbourne-i diadala csak a jéghegy csúcsa volt: akkora fölénnyel uralta a hétvégét, hogy már ekkor kikiáltották világbajnoknak.
A szezon – akárcsak karrierje – azonban hullámvasút-szerűen alakult, hiszen az első hét versenyen szerzett hat győzelmét nem követte több. Sőt, többször harcolt a középmezőny vitézeivel, mint az élmenőkkel, a Brawn nyakára a Red Bull mellett a McLaren és a Ferrari is felért. A szezon első harmadában mutatott fölénye, és a körbeverések miatt azonban akkora előnnyel érkezett az évad utolsó előtti futamára, a Brazil Nagydíjra, hogy ha négy pontnál kevesebbet veszít csapattársával, Rubens Barrichellóval szemben, akkor bebiztosítja a bajnoki címet.
Az égiek nem könnyítették meg a helyzetét, ugyanis rég látott mennyiségű eső zúdult az interlagosi pályára szombaton, ami lehetetlenné tette az időmérő edzés tervezett időben való befejezését. A lehetetlen körülmények között a világbajnoki címre hajszálnyi esélyt látó Sebastian Vettel csak a 16. helyen végzett, de a pontverseny éllovasa sem járt jobban. Button túl sokáig hagyta fent esőgumijait a száradó pályán az edzés második szakaszában, így csak a 14. helyről várhatta az indulást. Mindenesetre jó ómen számára ez a rajtpozíció, 2006-ban ugyaninnen sikerült megnyernie élete első versenyét is. Ekkor még nem sok esély látszott arra, hogy ünnepelhet vasárnap, ugyanis Rubens Barrichello pole-ra állította Brawnját, és a brazil győzelme esetén a somerseti srácnak legalább a dobogót kellett volna célba vennie.
A verseny napjára kitisztult az ég, Button pedig csak reménykedhetett, hogy autója lesz olyan gyors, hogy felérjen vele a dobogóra. A rajtot követő adok-kapokból a lehető legjobban jött ki, elkerülte a Trulli és Sutil ütközése miatt kialakult káoszt, és a második körben már a kilencedik helyen várhatta, hogy a biztonsági autó elhagyja a pályát. Sőt, az újraindítás utáni első körben még két pozíciót fogott Grosjean és Nakajima ellenében, a hatodik helyen haladó Kobayashiban azonban emberére akadt.
Az élete első versenyét futó japán hiba nélkül és meggyőzően tartotta maga mögött a vb-aspiránst, és egészen az etap végéig (24. kör) kellett várnia, hogy utat találjon a nagyot küzdő Toyotás mellett. A 34. körben aztán utolérte Sebastien Buemit, aki ellen az év talán legszebb manőverét mutatta be. Szegény svájci nem gondolta volna, hogy a még lőtávolban sem lévő Brawn így be tud esni mellé, de Button megcsinálta, kockáztatva a vb-címért.
A verseny második fele egy fokkal eseménytelenebbül, de a várható bajnokavatás miatt feszülten telt. Nyolc körrel a vége előtt azonban kipukkant a lufi, hiszen a negyedik helyen autózó Barrichello defektet kapott (bár Button már ekkor is vb-pozícióban autózott), így Buttonnek már célba sem kellett érnie ahhoz, hogy megszerezze a hőn áhított trófeát. De befutott, így ötödik helyével világbajnokká avanzsált.
„We are the champions, we are the champions of the world!” – zengett a csapatrádió, később pedig a Brawn-boksz a verseny után. Olyan diadal volt ez, mely nem csak a csapat drukkerei, vagy a britek, de az egész Forma-1-es család szívét megdobogtatta. Az egykor nagyzoló ifjonc a mezőny egyik legszimpatikusabb pilótájává vált, és keresve sem lehetett volna találni olyat, aki ne örült volna sikerének. Megküzdött érte.
