Mondják, hogy az Egyesült Államok a lehetőségek országa, s a világ túlpartján bárki képes elérni az álmait, egyben maradandót alkotni. Az autóversenyzés körforgásában is megkerülhetetlenül jelen van az USA, bravúros teljesítmények sokasága dicséri az amerikai autósport történetét. Egy terület képez ez alól csupán kivételt, ez pedig a Formula-1. Mindössze két olyan pilóta rótta anno a köröket a királykategóriában, aki az új világból érkezve tudta gyarapítani a világbajnokok sorát: az egyikük Mario Andretti, aki ma ünnepli a születésnapját – az alábbiakban az ő életútját idézzük fel.
A kezdetek kezdetei
Bár végül amerikai színekben sikerült autóversenyzőként meghódítania a kontinenssel együtt a világot, Mario Andretti gyökerei Európába vezethetők vissza, méghozzá az akkori Olasz Királyságban elterülő Montona d'Istria településre, amely ma Horvátországhoz tartozik. A kis Mario itt jött a világra 1940-ben. Szülei Aldo és Rita voltak, ikertestvére szintén az Aldo nevet kapta. A család erősen kötődött a mezőgazdasági munkához, ugyanakkor valahogy az autózás iránti szenvedély is beférkőzhetett közéjük, hiszen az ifjoncok már kisgyermekként leszedték a szekrények tartozékát, s úgy rohangáltak a konyhában autóvezetést játszva, s mindezt a „Vroom, vroom” hangok utánzásával próbálták élethűbbé tenni. Nem sokkal később pedig ő és Aldo kézi készítésű faautóikkal száguldoztak szülőhelyük meredek utcáin.
Álomból valóság
Meghatározó élményt jelentett Andretti számára az a pillanat, amikor testközelből élhette át a motorzajok dübörgését, mivel tizenhárom évesen jelen lehetett az olaszországi Formula Junior versenyen Anconában. 1954-ben láthatta a Mille Miglián versenyezni Alberto Ascarit, aki lenyűgözte a későbbi világbajnokot. 1955-ben a tizenöt éves Mario és a családja, mint ekkortájt oly sokan, a jobb élet reményében az USA felé vette az irányt. Végül Pennsylvániában, a Lehigh-völgyben lévő Nazarethben telepedtek le, idővel amerikai állampolgárokká váltak. Andretti a középiskolai tanulmányokat követően elgondolkodott a hegesztői szakma művelésén, de az autóversenyzés iránti kötődése szerelemmé terebélyesedett. Jó példa erre, hogy 19 évesen 21 évesre hamisítva engedélyét, részt vehetett egy amatőr versenyen. Lassan kezdetét vette egy aranybetűkkel ékesített sikertörténet.
A titán a csúcsra tör
1964-ben sikerült győztesként ökölbe szorítania kezét a Joe James-Pat O'Connor Memorial USAC sprint versenyen aratott diadalakor. Egy évvel később pedig győztese lett a sorozatnak, akárcsak 1966-ban, s később 1969-ben (egyébként legtöbb idénybeli győzelmeinek száma is ebben a kategóriában a legmagasabb). A belső tűz valamikor ekkor kezdett igazán felszínre törni Andrettiben. Pályafutása alatt sokféle versenysorozatban kipróbálta magát – főleg fiatalabb korában rendszerint egy évben több kategóriában is vitézkedett egyszerre –, ez által is bővítve a sikereket, ilyen például a Can-Am, a World Sportscar Championship. Az egyik legkiemelkedőbb sikere az 1969-es indianapolisi 500 mérföldesen aratott győzelme.
Andretti és a Formula-1 varázsa
A mai nap ünnepeltje első köreit a száguldó cirkuszban 1968-ban teljesítette. Érdekes, hogy itteni pályafutását azzal a Lotussal kezdte el, amellyel aztán később felért a csúcsra, közben viszont megjárta a Marchot, a Ferrarit, a Parnellit. Első győzelmét 1971-ben aratta a maranellóiak versenyzőjeként Dél-Afrikában. Első figyelemre méltó összetettbeli eredménye 1976-ra tehető, amikor a Parnelli volánjánál ülve a világbajnokság hatodik helyére sikerült feltornáznia magát, még egy győzelem is összejött Japánban. 1977-ben visszatért Colin Chapman csapatához, ahol az év végén Niki Lauda és Jody Scheckter mögött az egyéni világbajnokság harmadik helyét csípte meg négy győzelmével és egy második helyével. Ez a hirtelen jött produkció valaminek az előfutára lehetett a következő szezonra.
Eljött ugyanis 1978, amikor Andretti bizonyította tudása és tehetsége legjavát. Csapattársával, a svéd Ronnie Petersonnal tulajdonképpen kézben tartották az egész szezont. Mario hat diadalával, s egy második helyével megkoronáztatott. Az örömöt viszont beárnyékolta csapattársa Olaszországban bekövetkezett halálos balesete. Sajnos ezt követően Andretti F1-es pályafutása nem túlságosan bővelkedett ragyogó eredményekben. Mindössze két ízben állhatott dobogóra: 1979-ben Spanyolországban és 1982-ben Olaszországban. Utóbbi évnek a végén elköszönt a királykategóriától.
Túl a zeniten
Mario Andretti még aktív F1-es pilótaként már újból megcsillogtatta tehetségét amerikai földön az IndyCar sorozatában. 1982-83-ban a Newman-Haas volánjánál ülve sikerült bronzérmesként végeznie, 1984-ben pedig az év végén első helyezést elérnie. Még egészen 1994-ig hajtott itt. Közben 1983-ban a Porsche Kremer Racing oldalán a Le Mans-i 24 órás autóversenyen a harmadik helyhez is hozzájárult. Több szakágban is megmérettetett, hivatalosan 2000-ben akasztotta szögre bukósisakját.
Az örökség
Az életművet az autósportban nyújtott eredmények mellett számos díj is gazdagítja. Többek között 1990-ben beválasztották az Amerikai Motorsport Hírességek közé, 1992-ben megkapta a „negyedszázad amerikai vezetője” címet, 2000-ben bekerült a Nemzetközi Motorsport Hírességek közé, 2006-ban pedig kézhez kapta a Commendatore dell'Ordine al Merito della Repubblica Italiana-t, a legmagasabb olasz elismerést. Még 1961-ben kötött házasságot Dee Ann-nel, két gyermekük született: Michael és Jeff, mindketten édesapjuk nyomdokait követve autóversenyzésre adták a fejüket. Mario híres borbarát, a Napa-völgyben található Andretti Pincészet alelnöke, sőt a kőolajipari tevékenység sem áll távol tőle. Egyik leghíresebb idézete a következő: „Ha úgy érzed, ura vagy a helyzetnek, akkor ez csak azt jelenti, hogy nem vagy elég gyors.”
