A Force India felvásárlását követően Lawrence Stroll nem elégedett meg annyival, hogy saját maga és szponzorai pénzét kezdte el önteni az istálló fejlesztésébe, még az Aston Martint is meggyőzte, hogy őket támogatva térjenek vissza az F1-be.
Eleinte a rózsaszín autók ellenszenvet váltottak ki a rajongókból, azonban jövőre már alighanem hiányozni fog a megszokottá vált festés, mely a BWT által szponzorált csapatok védjegye szerte a világon.
Ugyanis az Aston Martin alighanem a hagyományos brit versenyzöld festést fogja használni az előttünk álló 2021-es szezonban, persze a BWT jóvoltából mutatóban azért valószínűleg marad némi pink is a fényezésben. Az F1 hivatalos oldala összegyűjtötte, melyek voltak a legszebb zöld autók a száguldó cirkusz történetében.
Aston Martin DBR4
Azzal, hogy jövőre érkezik az Aston Martin, egy patinás márka tér vissza a Formula-1-be. A brit csapat jelentős sportsikereket ért el a különféle versenypályákon az ’50-es évek végén, ezen felbuzdulva pedig úgy döntöttek, belevágnak a Formula-1-be is.
Ez volt az első zöld autó az F1 történetében. Szép, igaz? Nos, sikeresnek már aligha nevezhető… Az 1959-es és 1960-as szezonban futott DBR4-es, majd DBR5-ös modellek szépsége nem konvertálódott sikerekké, ugyanis a két szezon alatt egyetlen árva pontot sem tudott szerezni az Aston Martin.
Jordan 191
Az F1 rajongók és modellautó-gyűjtők köreiben az egyik örök klasszikus festés az 1991-es Jordané. Eddie Jordan azonban a brit versenyzöld helyett sokkal inkább szülőhazája, Írország tiszteletére színezte zöldre első F1-es versenygépét. Pluszpont a Jordan 191-esnek, hogy ezzel az autóval mutatkozott be a Formula-1-ben Michael Schumacher az 1991-es Belga Nagydíjon.
Vanwall
Nem számít, mennyire kifinomultak és összetettek ma már az F1-es autók, mindig lesznek, akik a klasszikus, retro formákért rajonganak. Ennek a klasszikus formának a koronázatlan királya – a Maserati 250F mellett – a Vanwall.
Az 1955-ben bemutatott autót egy brit ipargyáros, Tony Vandervell tervezte. 1957-ben és 1958-ban Stirling Moss és Tony Brooks által kilenc versenyt nyertek meg. Utóbbi 1958-as nürburgringi sikere az F1 történetének egyik legnagyobb megénekeletlen hőstette, ugyanis Peter Collins halála beárnyékolta azt a hétvégét, míg a csapat utolsó versenyén is utolérte a tragédia a csapatot, hiszen bár Stirling Moss megnyerte a marokkói versenyt, de Stuart Lewis-Evans halálos balesetet szenvedett, egy másik Vanwall volánja mögött.
Benetton B186
Csakúgy, mint a Red Bull a Sauberrel és az Arrowsszal, a Benetton divatmárka is bevásárolta magát az F1-be, a Tyrrellen, az Alfa Romeón és a Tolemanen keresztül. 1986-ra felvásárolták legutóbbi partnerüket, így gyári csapatként vettek részt a világbajnokságban, ahol a BMW-motor hajtotta B186-os igazi ruhamárkához illő fényezést kapott.
Jaguar R5
Bár a Jaguar jelenléte a Formula-1-ben nem lett igazi sikersztori, de mindenképpen gazdagabbak lettünk néhány igazán gyönyörű autóval. A zöld-fehér-piros fémjelezte festés a mai napig az egyik legszebb fényezések egyike.
Ráadásul az R5-öshöz fűződik minden idők egyik leghihetetlenebb sztorija. Mark Webber és Christian Klien autóját ugyanis 300.000 dollár értékű gyémántokkal díszítette fel az istálló az Ocean’s Twelve film reklámozásának céljából, azonban az osztrák versenyző a Loewsben falnak csapta a Jaguart… És elvesztette a gyémántokat.
Caterham CT05
2014-ben sokan lefordultunk a székről, mikor megláttuk a legtöbb autó megoldását az orrkúpokat illetően. Az F1-ben pontszerzésig sem jutó Lotus, vagyis inkább Caterham volt mind közül a legocsmányabb – bocsánat, ezt nem lehet szebben kifejezni -, de legalább a festése szép volt…
Lotus 25
Az igazi Lotus csapatának ikonikus zöld-sárga-zöld festése a mai napig élénken él a rajongók szemében, még akkor is, ha sokan még nem is éltek akkor, mikor a ’60-as évek elején futó autó volt a Formula-1-definíciója, Jim Clarkkal a volán mögött, aki nem mellesleg ’63-ban és ’65-ben is világbajnoki címet nyert a Lotus színeiben.
Lotus 80
Miután 1978-ban Mario Andretti lesöpörte a mezőnyt a Lotus 78-cal, majd a továbbfejlesztett 79-essel, nagy reményekkel vágtak neki a britek az 1980-as szezonnak. A Lotus 80-as teljes mértékben a szívóhatásra épült, azonban ami a tervezőasztal mögött egy mesterműnek tűnt, az a pályán hulladéknak bizonyult. Carlos Reutemann kapásból visszautasította, hogy a kanyarokban a leszorítóerőt elvesztő autóval versenyezzen, míg Andretti négy versenyen keresztül szenvedett a Lotusszal, mielőtt végleg kikukázták a Martini-festéssel díszített zöld versenygépet.
