David Coulthard 1994-ben, Ayrton Senna halála után mutatkozhatott be a Formula-1-ben a Williamsnél, ahol összesen közel két évet töltött. 1996-ra aztán átigazolt a McLarenhez, ahol egészen 2004-ig versenyzett (utána még négy évet lehúzott a Red Bullnál), de saját bevallása szerint annak idején nem a wokingi istálló jelentette az egyetlen lehetőséget számára. A Ferrarihoz ugyanis szintén mehetett volna, ám ott kimondva a Benettontól kétszeres világbajnokként érkező Michael Schumacher szárnysegédjének szánták volna, ebbe pedig a skót nem ment bele:
„A Ferrarinál a felajánlott szerződés papíron tulajdonképpen második számúvá tett volna Michael mellett” – mondta az ír RTE-nek adott interjúban. „Nincs kétségem afelől, hogy Michael volt az erősebb versenyző kettőnk közül, mert tudom, hogy összességében jobb csomaggal rendelkezett, mint én a karrierem azon szakaszában, egyszerűen csak nem tudtam elfogadni, hogy aláírjak egy szerződést a második számúságról. Ezért döntöttem úgy, hogy a McLarenhez írok alá, és szerintem ez volt a helyes döntés a pályafutásom szempontjából.”
Coulthard végül tizenkét győzelmet aratott a McLarennél (egyet pedig még a Williamsnél), 2001-ben pedig világbajnoki ezüstérmesként végzett Schumacher mögött. Az első sikerére azonban egészen 1997 elejéig kellett várnia, így hiába kapott sok pénzt a csapattól, voltak benne kételyek a döntése helyességéről:
„A menedzsmentem egy anyagilag sokkal kedvezőbb csomagról tárgyaltak a McLarennel, mint amilyen ajánlatot a Williamstől kaptam. 1995-ben vezettem az utolsó nagydíjat Adelaide-ben, három hónappal később viszont a 13. rajthelyre kvalifikáltam Melbourne-ben a McLarennel. Szóval hirtelen jóval több pénzt fizettek nekem, de egy sokkal kevésbé versenyképesebb autóban ültem. Volt néhány ínséges év, de utána minden a versenyképességről szólt.”
