2018-tól elköszön a Formula-1 a teljesen nyitott cockpittól, jön az egységes fejvédelmi eszköz, a halo, ami egyelőre komoly fejtörést okoz a mérnököknek, hogy az autó szerkezetébe a legjobban illeszkedjen és lehetőleg aerodinamikailag se tegye tönkre az autót. Mi a helyzet a korábbi nagy változásokkal?
1960-ban rögtön kettőt is találhatunk. Az utolsó év, amikor orrmotoros versenyautó nyert futamot az F1-ben. Phil Hill egy korábbi évjáratú Ferrari 246-ossal győzött. Utoljára rendeztek ötszáz kilométeres versenyt a száguldó cirkuszban, az eredeti monzai pálya tíz kilométer hosszúságú volt és itt kellett megtenniük a pilótáknak ötven kört. Abban az évben utolsó ízben, utána a 300 és 350 kilométer közötti távok váltak általánossá.
1973-ban láthattunk utoljára három autót az első rajtsorban, azóta több, mint negyven éve csak két versenyautó lehet egy-egy sorban a rajtnál. A Liberty Media ugyan tervezi, hogy ismét háromautós lenne a rajtrács minden páratlan sora, de ez még nagyon kezdetleges, ötletek szintjén van csak jelen.
1976-ban rögtön két nagy változást is feljegyezhettünk. Ekkor rendezték az utolsó versenyt a Nordschleifén, Niki Lauda kis híján tragikus balesete miatt telt be a pohár a vezetőknél, így az eredeti vonalvezetésű pályára többé nem tértek vissza. Való igaz, nagyon veszélyes volt. A következő, Osztrák Nagydíjra a Ferrari nem nevezett, ez is utolsó ízben ekkor fordult elő, hogy a Scuderia nem vett részt egy versenyhétvégén.
Ross Brawn szívesen visszahozná a világbajnokságon kívüli versenyeket, ilyet utoljára 1983-ban, Brands Hatchben láthattunk (és Keke Rosberg nyerte egy Williamsszel). Arra alapozza ötletét, hogy a gyártók szabadon kipróbálhatnak olyan fejlesztéseket, amiket élesben máshogy nem tudnának kipróbálni, ezzel jó eséllyel a nézők nagy izgalmakban is részesülnek.
1985-ben a Német Nagydíjon utoljára fordult elő, hogy egy istálló három autót nevezett egy versenyre. A Renault ugyanis Derek Warwick és Patrick Tambay mellett egy korábbi évjáratú versenyautójával Francois Hesnault-t is benevezte. 1995-ben volt utoljára tele a rajtrács. Sajnos azóta (Monacói Nagydíj) egyszer sem fordult elő, hogy a rajtrács mind a huszonhat rajthelye telített lett volna. Akkor még csak a Simtek vált fizetésképtelenné, ám 1996-ban az év közepétől már csak húsz autót neveztek, de volt, hogy Lavaggi nem kvalifikálta magát, akkor ráadásul csak tizenkilencen álltak a rajtrácson.
2006 is nagy mérföldkőnek számít. Utoljára fordult elő ugyanis, hogy különböző motorformációk kaptak helyet (a Toro Rosso még egy lefojtott V10-es Ferrarit használt, míg a mezőny többi tagja V8-asokat) és ekkor volt utoljára gumiháború is, a Michelin és a Bridgestone egyszerre voltak jelen.
Az utolsó tankolást 2009-ben, Abu Dhabiban láthattuk. Utoljára Jarno Trulli Toyotáját tankolták meg, utána az eszközök elpakolásra kerültek. Egyelőre lehetetlen megmondani, hogy a tankolás visszatér-e a Formula-1-be valamikor is. De nagy változásként említhetnénk a turbó betiltását 1989-ben, vagy a turbóéra visszatérését 2014-től kezdve.
