Mivel az előző futamon, Portugáliában Alain Prost bebiztosította negyedik világbajnoki címét, a mezőny tét nélkül érkezett meg Suzukába: Ayrton Senna számára kulcsfontosságú volt, hogy minél jobban szerepeljen, hiszen a másik Williamst vezető Damon Hillnek komoly esélye volt a második helyre. Ahogyan a szezonban addig egyszer sem, Senna ezúttal sem tudta megkaparintani a pole-pozíciót, a rajtnál azonban neki jött ki jobban a lépés. Már az első kanyarnál ő vezetett, Prostnak és Mika Hakkinennek mögé kellett besorolnia, a további pozíciókért pedig Gerhard Berger, Eddie Irvine, Michael Schumacher és Damon Hill csatázott.
A négyesfogatból egyedül az északír neve lehetett meglepetés: a pilóta élete első futamát teljesítette az F1-ben, s noha korábbi japán F3000-esként remek helyismerettel rendelkezett, így is nagy szónak számított, hogy a Jordan 193-assal az élmezőnyben csatázott. Irvine aztán szépen leszakadt a Berger-Schumacher-Hill trióról, a pilóták azonban nem úszták meg ütközés nélkül a csatát. Amikor a brit a sikánnál kívülről próbált elmenni a Ferrari-pilóta mellett, Schumacher elkövette ritka hibái egyikét, és belecsúszott a Williamsbe - kitört bal első kereke a verseny végét jelentette számára.
Amikor körökkel később Senna cserére futott, Prost megörökölte a vezetést - az ég csatornái pedig megnyíltak, amely elvben a francia kezére játszott volna. Csakhogy a pálya nem lett olyan mértékben nedves, hogy megérje esőgumikra váltani, Senna pedig elemében érezte magát: folyamatosan dolgozta le hátrányát, a 21. körben pedig megelőzte riválisát. A kör végén mindketten a bokszba jöttek cserére. A brazil annyira belelendült, hogy hat kör alatt 30 másodperces előnyt épített ki a francia előtt, az eső azonban elállt, így mindenki jöhetett vissza slickekért.
Amikor Damon Hill is így tett, csaknem egy kör hátrányban autózott Sennához képest - a még rovátkolt gumikon autózó brazil azonban nem tudott elmenni a brit mellett. Ezt kihasználva a már lekörözött Eddie Irvine kétszer is visszaelőzte Sennát, aki, amikor végre maga mögött tudta hagyni a versenyét zavaró tényezőket, tizenhárom másodpercet veszített Prosttal szemben. Amikor az élen állók is cseréltek, a brazil előnye újra húsz másodperc fölé nőtt, innentől pedig semmi sem akadályozta pályafutása 40. győzelmének megszerzésében.
A világbajnok Alain Prost megelégedett az ezüstéremmel (és a leggyorsabb körrel, amely pályafutása során az utolsónak bizonyult), a harmadik pedig a körülményeket remekül olvasó Mika Hakkinen lett a másik McLarennel, először dobogóra állva az F1-ben. Senna ahelyett, hogy győzelmét ünnepelte volna, kifakadt a leintés után: „Nagyon sok ijesztő pillanatom volt a verseny során a lekörözöttekkel, igazi amatőrként viselkedtek. Ha vezeted a versenyt, nagyon megnehezíthetik az életed, két-három-öt körön keresztül.”
A brazil ezután felkereste a verseny végén Derek Warwickkal ütköző, de egy pontot így is elcsípő Eddie Irvine-t, és lekevert neki egy pofont, amiért kétszer is visszavette tőle a körét (értsd: tiszteletlenül viselkedett). A mozdulat nem maradt következmények nélkül, Senna két futamos felfüggesztett eltiltást kapott a vétségért, két héttel később pedig Ausztráliában próbálta megvédeni a mundér becsületét.
„Nem nyert egy kib****tt versenyt sem, azt sem tudja, mi folyik itt, és azt gondolja, hogy helyes, amit csinál” - fakadt ki. „Nem csak hogy 15-20 másodpercet veszítettem miatta, azt kockáztatva, hogy kicsúszok, és ez meg is történt. Aztán megelőzött, miközben Damont próbáltam lenyomni. Semmi sem jogosít fel arra, hogy megüssem, de mondom, hogy ami történt, az abszurd. Senki sem csinált semmit, sőt, senki sem beszélt róla sem a verseny közben, sem pedig azután.”
Persze a büntetés nem lépett életbe, Senna pedig, miután megnyerte a szezonzárót, átnyergelt a Williamshez - ekkor senki sem sejthette, hogy már csak három verseny adatik meg a sportág legnépszerűbb pilótájának.
