A dobogón újoncként
Vitathatatlanul komoly eredmény, ha valaki már első Formula-1-es szezonjában dobogóra tud állni, különösen egy olyan szintű autóval, amilyet az 1994-es Ligier képviselt. Árulkodó, hogy a csapatnak az év kilencedik versenyéig, a Német Nagydíjig egyetlen pontja sem volt. A Formula 3000 előző évi bajnoka Hockenheimben a 12. helyre kvalifikált, de a kaotikus rajt és első kör után már 4. helyen haladt. A futam végén csupán nyolc autó ért célba, Panis pedig második pozícióban végzett Gerhard Berger mögött. Ráadásul csapattársa, Eric Bernard lett a harmadik a másik Ligier-vel.
Győzelem Monacóban
A 14. rajthelyről szintén nem Panis volt a győzelem legnagyobb esélyese a Formula-1 legőrültebb versenyeként is emlegetett 1996-os Monacói Nagydíjon, habár hozzá kell tenni, hogy a vasárnapi bemelegítő edzésen ő autózta a legjobb időt. Ez jelezte, hogy a nyálkás aszfaltot, ahol sorban dobták el a bajnokság főszereplői, Panis zseniálisan érezte. Tempója tudatában a francia egy rendkívül merész előzést is bemutatott Eddie Irvine-nal szemben: a Ligier összekoccant a Ferrarival, amely lefulladt az eset következtében. A balesetek és műszaki hibák – Damon Hill és Jean Alesi is technikai okból esett ki az első helyről – miatt csupán három autó maradt talpon a leintésnél, a pályafutása egyetlen győzelmét szerző Panisszal az első helyen.
A legjobb (fél)szezon
Az 1966-os születésű francia pályafutása a győzelmet követő évben, 1997-ben régi-új istállójánál, a Prosttá alakuló Ligier-nél folytatódott, amely meglepően versenyképesnek bizonyult: úgy tűnt, Panisnak negyedik idényében sikerül kitörnie a középmezőnyből, és meg tudja szorongatni akár a Formula-1 nagy neveit is. Harmadik lett Brazíliában, második helyről esett ki Argentínában, és második helyezést szerzett Spanyolországban: ekkor, hat versenyt követően a bajnokság harmadik pozíciójában állt Villeneuve és Schumacher mögött. A remek menetelés azonban véget ért a Kanadai Nagydíjon, melyen a versenyző csúnya balesetet szenvedett, nagy sebességnél megcsúszva orral a gumifalba állt, és mindkét lábát eltörte. Csak az év utolsó versenyeire tért vissza – még fél szezon kihagyásával is 9. helyen zárta az összetettet. Panis azonban a baleset után már nem volt a régi: még hat szezont töltött a Prostnál és Toyotánál, 38 évesen a mezőny legidősebb tagjaként vonult vissza, de sosem ért el újra olyan eredményeket, mint első éveiben.
