Jackie Ickx nagyon sokoldalú versenyző volt, a Formula-1-ben is az eddigi legsikeresebb belga pilóta, emellett hatszoros Le Mans-i 24 órás győztes, valamint még Dakar-ralit is nyert. Ickx szó szerint berobbant az F1-be, a Cooper istállónál első, beugró nagydíján ugyanis azonnal pontot szerzett Monzában. 1968-ban már a Ferrarival állt rajthoz, egy győzelmet is szerzett, valamint három harmadik helyezést, de év végén nem került az első háromba, többek között sérülés miatt kihagyott három futama miatt.
1969-ben a Brabhamhez igazolt, itt két futamon sikerült győzedelmeskednie, majd visszatért a Ferrarihoz, ahol 1970-ben három sikert aratott, de mindkét esetben meg kellett elégednie az összetett második helyével, megbízhatatlan autója miatt. További két futamgyőzelmet szerzett a következő két évben, a Ferrari formája azonban egyre inkább hanyatlani kezdett, így a Lotusnál próbált szerencsét. Pechére itt is kifogta a leszálló ágat, versenyt már nem nyert 1979-ig tartó pályafutása alatt, eleinte még három dobogó összejött, de például a Wolf és az Ensign istállónál már a pontszerzés sem. Nyolc futamgyőzelmével egyértelműen a legsikeresebb belga F1-es versenyző.
Thierry Boutsen beugróként érkezett az 1983-as évad közepén az Arrows csapathoz, ahol 1986 végéig versenyzett. Időnként pontokat szerzett a gyengécske autóval, 1985-ben, Imolában kiemelkedően jól szerepelt, második lett. Tehetsége felkeltette a Benetton csapat figyelmét, 1987-ben két évre szerződtették Boutsent, aki összesen hat dobogós hellyel hálálta meg a bizalmat. 1989-ben már a nagynevű Williams csapott le a belga pilótára, Kanadában és Ausztráliában győzni is tudott, valamint három további dobogós helyet szerzett.
1990-ben a Hungaroringen játszották Boutsenért a belga himnuszt, de mégsem volt tovább maradása, helyette az akkoriban rettentő gyenge Ligiernél kapott csak ülést. 12 alkalommal végzett az első tízben, de az akkori pontrendszer szerint mindössze egyszer szerzett pontot, 1992-ben ötödik lett Ausztráliában. Capelli helyére beugrott még a következő évben a Jordan csapathoz, de itt is elkerülte őt a szerencse és a siker, a Belga Nagydíj után szögre akasztotta bukósisakját. Három futamgyőzelmet aratott pályafutása során, azóta (1990, Hungaroring) vár Belgium egy újabb sikerre.
Bertrand Gachot nagyot harcolt egy versenyképes versenyzői ülésért, majd amikor végre meglett, nagy hibát követett el. Pedig a kezdetek ígéretesek voltak, Mark Blundell-el, Damon Hill-lel és Johnny Herberttel együtt versenyzett még Nagy Britanniában, számos alkalommal győztesen kikerülve a csatából. (Hill F1-es világbajnok lett, Herbert háromszoros futamgyőztes, Blundell pedig több futamgyőzelemig vitte az IndyCarban)
Kis túlzással a mezőny leggyengébb autói közé tartozó gépekkel próbálkozott kevés sikerrel 1989-ben és 1990-ben is, legtöbbször az előkvalifikáción sem jutott túl az Onyx, Rial és Coloni csapatokkal, de kétszer azért sikerült célba érnie (tízen kívül). A nagy lehetőség 1991-ben érkezett el, az akkor alapított Jordan-Ford istálló ugyanis egész ütőképes autót varázsolt alá, Gachot pedig háromszor pontot szerzett a Kanadai és a Német Nagydíj között, valamint közel állt ehhez Amerikában és Imolában is, a Magyar Nagydíjon pedig megfutotta a verseny leggyorsabb körét. Néhány hónappal korábban azonban Londonban gázspray-vel szembefújt egy taxisofőrt enyhén ittas állapotban, emiatt több hónapra lecsukták. Gachot helyén a Belga Nagydíjra egy bizonyos Michael Schumachert neveztek, aki azonnal elvarázsolta a szakértőket remek vezetésével. A folytatást már ismerjük. Gachot még próbálkozott a következő években a Larrousse és a Pacific csapatokkal, de egyetlen hatodik helyre futotta, 1995 végén elhagyta a sorozatot. Legkomolyabb eredménye, hogy 1991-ben megnyerte a Le Mans-i 24 órás versenyt Weidlerrel és Herberttel egy Mazda volánjánál. Gachot karrierje sokkal magasabbra ívelhetett volna, ha nem követi el élete hibáját…
