Emlékezhetünk rá, hogy Fernando Alonso utoljára a 2012-es évben került közel a világbajnoki címhez, amely csak a szezon végén csúszott ki a kezei közül. Az idény féltávját jelző Német Nagydíjra még igencsak kényelmes pozícióban érkezett: egyedüliként szerzett minden versenyen pontot, két futamgyőzelme is volt, így már szép kis előnye kerekedett riválisaihoz képest. Ezt a hockenheimi pole-pozícióval tetézte Sebastian Vettel és Mark Webber előtt – az ausztrál volt a bajnoki második, de váltócsere miatt öt hellyel hátrasorolták. Alonso tovább dörzsölhette tenyerét.
A spanyol kiváló rajtot vett a piros lámpák kialvásakor július 22-én, de fellélegezni tulajdonképpen az utolsó körökig nem volt lehetősége. Az első etapban Vettel helyezett rá nyomást, és lihegett a ferraris nyakában. Hátrébb Jenson Button Nico Hülkenberget, majd a Webber büntetése miatt harmadik helyről induló, és ideiglenesen dobogós pozícióban futó Michael Schumachert előzte meg. Vettelhez képest még öt másodperc lemaradásban volt a kiállások első körénél: második bokszlátogatását – a McLaren mérései szerint 2,31 másodperc alatt, ami akkor rekordot jelentett – egy fordulóval Vettel előtt teljesítette, és a kétszeres bajnok elé tért vissza.
Innentől szinte végig a DRS-távolság környékén követte Alonsót, akinek taktikája – mint korábban Vettel ellen – az volt, hogy az érzékelési ponton egy másodpercnél távolabb legyen az üldözőtől, így az ne fékezhesse ki a hajtűkanyarban. A stratégia működött, az utolsó körökben pedig Button elkopó gumijai miatt leszakadt tőle – és nézegethetett hátrafelé, Vettel irányába. A német bemutatta, ami Alonso ellen egyiküknek sem sikerült: az utolsó előtti körben a hajtű előtt kivágott Button mögül, és a brit mellé került. A Red Bull-os azonban szélesen fordult, és kicsúszott a kanyaron kívüli aszfaltozott bukótérbe. Itt gyorsított ki, és küzdte maga mögé Button McLarenjét.
Alonso a mezőnyből elsőként harmadszor is nyert, mivel pedig Webber nem tudott a nyolcadik helynél előbbre végezni a futamon, bajnoki előnye több mint duplájára, 34 pontra növekedett: a ferraris parancsoló formában volt, ezen a ponton valóban ő volt a kiemelkedő favorit. Vettel és Button állt fel társaságnak a dobogóra, a sorrend azonban hamarosan módosult: a versenybírák 20 másodperces büntetést osztottak ki a németnek, miután szabálytalannak minősítették fehér vonalon kívüli előzését. Button lépett fel a második pozícióba, a tizedik rajthelyről induló Kimi Raikkönen pedig a harmadik helyet örökölte – eredménylajstromában dobogós versenyként találjuk meg a 2012-es hockenheimi futamot, habár ténylegesen sosem járt a pódiumon.
Vettelt az ötödik helyig sorolták hátra, Kamui Kobayashi is elé került: ez volt a japán pályafutásának legjobb eredménye az év későbbi részében szerzett suzukai dobogó után. A Sauber kitett magáért: Kobayashi 12. rajtpozícióból lett negyedik, Sergio Perez 17.-ről hatodik. Csak mögötte zárt a lépésről lépésre lemaradó Michael Schumacher, aki azonban egy pontot nem érő kirívó eredményt jegyzett a futamon: övé lett a leggyorsabb kör. Ez volt egyetlen ilyen eredménye hároméves visszatérése folyamán a Mercedesnél.
