Az 1991-ben ezen a napon, május 12-én rendezett Monacói Nagydíjat az akkori mezőny születésnapos versenyzőjén, Stefano Modenán keresztül közelítjük meg, aki 1963-ban e napon látta meg a napvilágot. Az olasz pilóta kiváló előjelekkel készülhetett a futamra, hiszen két évvel korábban az erre egyébként alkalmatlan Brabhammel felállhatott a dobogóra a Hercegségben, az idényt első tyrrelles futamán azonnal egy pontszerzéssel kezdte, ráadásul a megelőző, imolai versenyhétvégén karrierje addigi legjobb időmérős eredményét produkálva a hatodik helyről rajtolhatott.
Az azonban, ami Monte-Carlóban történt, így sem volt benne a pakliban – még az első időmérő után sem, melyet Modena a 10. helyen zárt, egy másodperccel megelőzve csapattárát, Nakajimát, de közel hármat kapva Sennától. Szombaton aztán bő két és fél máspercet javítva Modena szinte a semmiből előreugrott a második helyre, s a mezőnyből egyedüliként öt tizeden belülre kerülve Sennához képest a második rajthelyet szerezte meg a tízhengeres Tyrrell-Hondával.
Modena a rajtnál is megőrizte pozícióját, s magabiztosan haladt a 2. helyen Senna mögött, de a két Williams előtt. Sőt, a verseny egyes szakaszaiban az egyébként szerfölött babonás, többek között egyik kezén mindig kifordított kesztyűt viselő olasz tartani is tudta a McLaren tempóját, míg a lekörözések miatt le nem maradt. Kijárt volna neki a dobogó az előző hétvége csalódása után, hiszen Imolában a harmadik helyen haladt, amikor váltója megadta magát.
A technikai ördögét ezúttal sem kerülhette el az olasz: ezúttal a Honda-erőforrás tett pontot Modena újabb szenzációs hétvégéjére. Az alagútban látványos füstöt eregetve megadta magát a V10-es, Modena így kiesett, ráadásul a közvetlenül mögötte haladó Patrese megcsúszott a Tyrrellből kifolyó olajon, s az ő versenye is véget ért. Így Senna végül Mansell és az első ferraris dobogóját elérő Alesi előtt szerezte meg újabb, immár negyedik monacói győzelmét, Modena pedig szomorúan zárta születésnapi versenyét.
A történethez egyébként hozzátartozik, hogy a két egymás után elveszített dobogót követően a szerencse végre rámosolygott az olaszra a soron következő Kanadai Nagydíjon: ismét a legjobbak közé került a Tyrrell-lel, a hajrában a harmadik helyen haladt, s ezúttal nem őt érte utol a balsors. Nigel Mansell ugyanis emlékezetes módon a hajrában kiesett, Modena pedig karrierje legjobb eredményét érte el a második hellyel.
