2013-ban ezen a napon rendezték az F1-es szezonnyitót Melbourne-ben, amit felfokozott várakozás előzött meg, hiszen a jelek arra utaltak, hogy folytatódhat a 2012-ben látott kiegyenlített csata, még ha az előző évadkezdet zsinórban hét különböző futamgyőztesét überelni aligha lehetett is. Történt azonban egy fontos változás az élmezőnyben, Lewis Hamilton ugyanis átnyergelt a Mercedeshez Michael Schumacher helyére, míg a McLarennél Sergio Perez kapta meg a nagy lehetőséget a bizonyításra. A Lotus az F1-be visszacsalogatott Kimi Raikkönennel az előző évben végig ott loholt a legjobbak nyomában, a Ferrari pedig újabb komoly bajnoki hadjáratra készült azt követően, hogy az előző három évből kétszer is a hajrában buktak el Fernando Alonsóval.
A Red Bull azonban csattanós beköszönéssel kezdte a szezont, amikor a klasszikus Vettel-Webber sorrenddel elhódította az első rajtsort az Ausztrál Nagydíjra. Ám a közönségnek a futam rajtja után ugyanúgy nem kellett sokáig bosszankodnia egy csapat dominanciája miatt, mint épp tíz évvel korábban a Ferrari hasonló időmérős sikerét követően, hiszen a verseny simának indult folyása hamar igencsak összekuszálódott.
Erről elsősorban a bokszkiállások, vagyis a kerékcserék gyakori szüksége gondoskodott, hiszen egyesek már a 4. körben kihajtottak keményebb keverékekért, akik pedig csak pár körrel is későbbre tolták ezt, azonnal másodpercekben mérhető időt veszítettek. Vettel a 6. körben állt utoljára az élen, a teljes futam során pedig heten is megfordultak az első helyen, míg a vezető pilóta kiléte összesen tíz alkalommal változott, ebből a szempontból pedig az évszázad legfordulatosabb versenyét mutatják a számok. Még a Force Indiával Adrian Sutil is állt a vezető helyen két alkalommal, összesen 11 kört megtéve az élen, köszönhetően eltérő taktikájának, hiszen ő a keményebb keverékeken rajtolt.
Az élen tapasztalt tíz pozíciócsere közül azonban csak egy történt előzés, nem pedig bokszkiállás révén: éppen az utolsó, amikor Kimi Raikkönen a 43. körben a gumijaival küszködni kezdő Sutil elé került. A Lotus finnje azzal tudott előnyre szert tenni közvetlen riválisaihoz képest, hogy hozzájuk képest eggyel kevesebbszer, csak kétszer járt a bokszban, és autójának jó gumikezelése révén az előnytelenebb taktikát is sikerre tudta vinni. A végén már Alonso sem érhetett a nyomába öt körrel frissebb abroncsai ellenére, így Raikkönen futamgyőzelemmel kezdte a szezont, 20. elsőségével pedig beérte Mika Hakkinent a finn örökranglista élén.
Az első futamokon látott sokszínűség után azonban a Red Bull igen hamar visszavette az uralmat, így az izgalmasan indult szezon végül dominanciarekorddal zárult a csapat és Vettel számára.
