Nem kevesebb mint hét különböző pálya látta már vendégül a Formula–1-es Francia Nagydíjat, köztük a naptárba a mai bejelentés értelmében visszatérő Paul Ricard. Az alábbiakban röviden áttekintjük a futam történetét a helyszínek felidézésével:
Reims (11 futam 1950 és 1966 között)
Legsikeresebb versenyző: Juan Manuel Fangio, 3 győzelem
Az első F1-es Francia Nagydíjnak a 7,8 kilométer hosszúságú reims–gueux-i pálya adott otthont, majd 1953-tól kedve egy kissé hosszabb, 8,3 kilométeres vonalvezetést használtak. Gyors és veszélyes pálya volt, szinte végig padlógázon haladtak az autók, s a tragédiáktól sem mentes a története: 1958-ban itt vesztette életét a Ferrari ásza, Luigi Musso.
Rouen (5 futam 1952 és 1968 között)
Legsikeresebb versenyző: Dan Gurney, 2 győzelem
A kezdeti időkben Reims váltótársának számító Rouen nagyrészt szintén közutakon futott, ráadásul igen komoly szintemelkedések is tarkították a vonalvezetést. A végül 1994-ben felszámolt versenypálya szintén nem volt épp a legbiztonságosabb, s itt is történt egy emlékezetes baleset: Jo Schlesser halála a kísérleti Honda RA302-esben.
Charade (4 futam 1965 és 1972 között)
Legsikeresebb versenyző: Jackie Stewart, 2 győzelem
A harmadik pálya, mely F1-es futamot rendezhetett Franciaországban, szintén közutakból állt össze, ám itt a legnagyobb veszélyt az útszéli kövek jelentették, melyek egyike megfosztotta Helmut Markót fél szemétől, s véget vetett a „még kanyargósabb és még gyorsabb Nürburgringnek” szánt aszfaltcsík királykategóriás szereplésének.
Le Mans (1 futam 1967-ben)
Legsikeresebb versenyző: Jack Brabham, 1 győzelem
Az autóversenyzés egyik szentélye mindössze egyszer látta vendégül a Francia Nagydíjat, ráadásul nem a La Sarthe, hanem csak a rövidebb, Bugatti versenypályán. A futam nem nevezhető sikeresnek, hiszen mindössze 20 ezer néző látogatott ki rá – nem is lett folytatása a történetnek…
Paul Ricard (14 futam 1971 és 1990 között)
Legsikeresebb versenyző: Alain Prost, 4 győzelem
Csak Magny-Cours-ban tartottak több Francia Nagydíjat, mint a castellet-i versenypályán, melynek legemblematikusabb szakasza az 1,8 kilométer hosszú Mistral egyenes volt, melynek hosszát Elio de Angelis tragédiája után rövidítették le, bár maga a baleset nem itt történt. Az 1999 óta Bernie Ecclestone tulajdonában álló pálya az elmúlt másfél évtizedben számos tesztnek adott otthont, 2018-ban pedig ismét visszatér a száguldó cirkusz a Paul Ricard-ra.
Dijon (6 futam 1974 és 1984 között – az 1982-es Svájci Nagydíj néven)
Legsikeresebb versenyző: Niki Lauda, 1 győzelem, 1 pole, 3 dobogó
A Formula–1 történetébe mindenekelőtt Villeneuve és Arnoux 1979-es párharca által beírt rövid és gyors pálya elsősorban a Paul Ricard válótársaként szerepelt a naptárban, 1982-ben pedig, az egyetlen évben, amikor Franciaország két futamot is rendezhetett, a Svájci Nagydíjnak adott otthont.
Circuit de Nevers Magny-Cours (18 futam 1991-től 2008-ig)
Legsikeresebb versenyző: Michael Schumacher, 8 győzelem
A pálya, ahol Michael Schumacher a legtöbb győzelmét szerezte, s ahol 50 százalék feletti eredményességi mutatóval rendelkezett, nem mellesleg a legtovább Magny-Cours tudta megszakítás nélkül megtartani a Francia Nagydíjat annak ellenére, hogy közmondásosan a Formula–1 legnépszerűtlenebb helyszínei közé tartozott.
