Több mint két évtizedig, 23 éven keresztül volt a Ferrari arca Luca di Montezemolo, akinek csak fel kellett tűnnie a közvetítésekben – többnyire a csapatruházattól elütő finom öltönyeiben –, és mindenki tudta, ki ő. Igazi vezetőként sosem maradt csendben, és hangot adott kritikáinak, ha úgy érezte, szükség van rájuk, vagy elszántan kardoskodott a Ferrari érdekeiért, még akkor is, ha ez más csapatok rovására ment.
A történet 1991. november 16-án kezdődött, legalábbis ekkor foglalta el az elnöki széket, amelyben egészen sokáig maradt. A nemesi származású, jogi tanulmányokat folytató, mellette pedig hobbiból versenyző Luca Cordero di Montezemolo ugyanis korábban már lehúzott néhány sikeres évet a Ferrarinál. Párfogója, a Fiat-elnök Gianni Agnelli közbenjárása vált Enzo Ferrari asszisztensévé és a Scuderia csapatfőnökévé 1974-től – ott töltött évei egybeesnek Niki Lauda két világbajnoki címével.
Később a Fiat-birodalomnál látott el különböző tisztségeket, volt a márka összes versenyaktivitásának feje, de az 1990-es olaszországi futball-világbajnokság szervezéséből is kivette részét. Eközben a Ferrari F1-es csapata Enzo Ferrari halála óta csak árnyéka volt önmagának, ezért döntött úgy Agnelli, hogy Montezemolót ülteti az elnöki székbe.
Az új vezér rögtön kijelölte céljának az utoljára 12 éve megnyert bajnoki cím visszaszerzését, és Niki Laudát szerződtette tanácsadóként, Claudio Lombardit pedig csapatfőnökként – erre a posztra nem sokkal később a Peugeot ralis sikereiért felelős Jean Todtot helyezte.
Talán mondani sem kell, a következő nagy fogás 1996-ban a kétszeres világbajnok, Michael Schumacher volt, akit két mérnök, Ross Brawn és Rory Byrne is követett a Benettontól. Ezzel létrejött az álomcsapat, a felettük őrködő védelmezővel, Montezemolóval, és nem csak visszahódította a világbajnoki címet Maranellóban, hanem egy egész korszakot teremtett, a Schumacher-érát, amely során az egyéni pontversenyben öt, a konstruktőriben hat éven keresztül győzött Ferrari.
Ami Montezemolo egyéni karrierjét illeti, szép pozíciókat halmozott fel ferraris tisztsége mellett: néhány évig a Maserati és Fiat elnöke is volt, valamint a csaknem százezer olasz céget tömörítő szakszervezetet, a Confindustriát vezette. Később feladta ezeket a posztokat, a Ferrari élén azonban továbbra is hűségesen maradt.
Schumacher – aztán sorban a többi kulcsember – azonban idővel távozott a csapattól, amely Kimi Raikkönen és Felipe Massa segítségével nyert még egy egyéni és két konstruktőri vb-címet, ám Montezemolo következő nagy fogása, Fernando Alonso leigazolása nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az olasznak még szerepe volt a következő Ferrarihoz csábított bajnok, Sebastian Vettel megszerzésében, de eredményeit már nem várhatta be: 2014 végén a Scuderia ikonikus alakja lemondott, és átadta székét Sergio Marchionnének, a Fiat vezetőjének.