Mikor néhány évvel ezelőtt a MotoGP kilencszeres világbajnokát, Valentino Rossit megkérdezték, melyiket tartja pályafutása legnagyobb csatájának, a majdnem 300 versenyen részt vett olasz a 2008-as USA Nagydíjat nevezte meg. Hosszú idő eltelt már a kaliforniai viadal óta, azóta Laguna Seca sincs a versenynaptárban, aki azonban látta 32 körös futamot, még mindig úgy érezheti, mintha csak nemrég rendezték volna.
Ahhoz, hogy a Laguna Seca-i ütközet fontosságát megértsük, ismerni kell a kontextusát is: a versenyt valamivel a szezon féltávja után tartották. Év elején az újonc Jorge Lorenzo, Valentino Rossi és Dani Pedrosa is brillírozott, míg Casey Stoner gyengébben kezdett. Aztán beindult az előző évben látott Ducati-gépezet, az ausztrál sorban három versenyen át indult pole-pozícióból, nyert, és futotta meg a leggyorsabb kört is. Bár még mindig Rossi vezette a bajnokságot, a többség mégis Stoner címvédésére fogadott volna. Ekkor következett az USA Nagydíj.
Laguna Secában eleinte az történt, mint az előző pályákon: Stoner minden edzést megnyert, az időmérőn 0,447 másodperc előnnyel szerezte meg a pole-pozíciót Rossi előtt. Sokan azt gondolták, az yamahás lemondott a győzelemről, de a Doktor már ekkor forralhatott valamit.
Stoner fölénye július 20-án már a rajt utáni pillanatokban megmutatkozott, azonnal elhúzott a többiektől, míg Rossit a Nicky Haydennel való adok-kapok hátráltatta. Az évet álomszerűen kezdő, de aztán baleseteket sorra halmozó Lorenzo vesszőfutása tovább folytatódott, a spanyol az 5-ös kanyarban szenvedett óriási highside-ot, a motorról a levegőbe repült, fejjel lefelé írt le röppályát, és először sisakja ért földet az aszfalton, mielőtt a versenyző a kavicságyba csúszott. A 250-es világbajnok azonnal lábához nyúlt, és mint kiderült, újabb csontok törtek el a korábban többször sérült végtagban.
Még mindig az első körben tartunk: Rossi az ikonikus Dugóhúzó kanyarban előzte meg Stonert, korántsem utoljára a futam során. Az olasz néhány kört az élen töltött, Stoner azonban nem hagyhatta, és Ducatija erejét kihasználva az 1-es kanyarban előzött. Rossi a következő lehetőségnél visszavágott, egy kanyar múlva azonban Stoner ismét volt az élen. Ekkor tartottak a Dugóhúzó felé. Rossi mélyet fékezett, így elhúzott ellenfele mellett, de belső íven kisodródott a pályáról, a poron és egy csatornafedélen át kellett levágnia a trükkös kanyar, a pályára visszatérve pedig épp Stoner mellé érkezett, aki kénytelen volt kiszélesíteni ívét.
Ugyanez a képlet többször megismétlődött: Stoner a célegyenes végén előzte Rossit, aki a pálya kanyargós részein vágott vissza. A harc döntő többségében Rossi volt elöl, ám rá várt a nehezebb feladat, fel kellett tartania egy gyorsabb motort. Minden eszközt meg kellett ragadnia, hogy tizedmásodperceket nyerjen ellenfelén, több megmozdulásával is blokkolta őt, hogy megtörje az ausztrál lendületét.
Stoner nem bírta végig a nyomást. Mikor Rossi túl korán fékezett az utolsó kanyarban a 23. körben, hogy összezavarja a kigyorsításra koncentráló ausztrál, kiszaladt a pályáról, majd alacsony sebességnél elcsúszott. Visszaállt a versenybe, de Rossinak az utolsó körökben nem volt ellenfele: apró szépséghiba a klasszikus versenyben, hogy a fináléra már nem maradt igazi csata.
Kettejük fölényéről mindent elmond, hogy Stoner esése ellenére könnyedén befutott a második helyen, a harmadik Chris Vermeulen csaknem fél percet kapott a Suzukival. A győztes páros a parc fermében is összecsapott, Stoner ugyanis azt nehezményezte – meglehetősen sértődötten –, hogy Rossi túlságosan agresszív volt, különösen a Dugóhúzóban bemutatott előzéssel, míg az olasz egyszerűen annyit válaszolt mosolyogva: ilyen a versenyzés. A yamahás úgy gondolja, Stoner sosem bocsátatta meg neki az Egyesült Államokban történteket, kettejük ellentéte ezzel az incidenssel kezdődött. Való igaz, az ausztrált könnyű felbosszantani, ha Laguna Secát emlegetik.
Ez a pont változtatott a bajnokság addigi menetén is, a vereség valamit megszakított Stonerben: a soron következő két nagydíjon is az élről esett ki, visszaállni pedig ezeken már nem tudott, Rossi így szinte behozhatatlan előnyre tett szert. Laguna Secában a Doktor öt versenyen át tartó győzelmi sorozata indult meg: az ötödik Japánban egyben nyolcadik bajnoki címét érte, úgy, hogy még három verseny hátravolt a szezonból. Stoner majdnem 100 pontos hátrányban lett szezon végi második.
