1959 – Bajnokok első győzelme
A később három világbajnoki címet szerző Jack Brabham, s a konstruktőrként szintén a csúcsra érő Cooper is az első futamgyőzelmét ünnepelhette a 17. Monacói Nagydíjon, melyet Stirling Moss kezdhetett meg a pole-ból Rob Walker privát Coopere volánjánál, ám jó rajtjával Jean Behra ugrott az élre Ferrarijával, míg az erőforrás cserben nem hagyta. Moss ezt követően egészen a hajráig vezetett, ám váltógondjai a pálya szélére kényszerítették, így került az élre Brabham, aki az F1 történetének első ausztrál futamgyőztese lett.
Mögötte Brooks végzett egy Ferrarival, s Moss csapattársa, Maurice Trintignant is dobogóra állhatott két kör hátránnyal. Rajta kívül a három kör hátrányban befutó Phil Hill és a négyet kapó Bruce McLaren szerzett még pontot – több értékelhető célba érő nem is volt, hiszen Roy Salvadori 17 kör hátránnyal futott be. A többiek pedig mind kiesetek, köztük öten baleset miatt.
1964 – Mr. Monaco másodszor
Bár sokáig csak a harmadik helyen haladt, végül meg tudta ismételni előző évi monacói sikerét az 1962-es szezon világbajnoka, Graham Hill, aki a Hercegség utcáin maga mögé tudta utasítani a végül műszaki hiba miatt célba sem érő Jim Clarkot és Dan Gurneyt. Hill márkatársa, Richie Ginther körhátrányban ért célba, a három forduló hátránnyal befutó Peter Arundell pedig életében először pezsgőzhetett a dobogón.
Jim Clark négy körrel a vége előtt kiesve is szerzett három pontot, az első hatba pedig Bonnier és Hailwood fért még be. A leintés pillanatában Jo Siffert körözött még a pályán, igaz Hill 100-ához képest ő mindössze 78-szor szelte át a célvonalat.
1970 – Peterson első, McLaren utolsó versenye
Az esős hétvégét követően száraz pályán kezdődött meg a 38. Monacói Nagydíj, melyet a pole-ból rajtoló Jackie Stewart vezetett, míg műszaki hibái vissza nem lökték a mezőny végére. Ekkor átmenetileg dél-amerikai dobogó alakult ki, Brabham Amon és Hulme előtt vezette a versenyt, ám veszélyesen közeledett rájuk a nyolcadik helyről rajtoló Jochen Rindt.
Amon aztán kiesett, így Rindtet már csak Brabham választotta el szezonbéli első győzelmétől két nullázását követően. Az osztrák felzárkózott az ausztrál mögé, s folyamatosan támadta őt, de Brabham hősiesen őrizte vezetését. Aztán az utolsó körben egy lassabb autót lekörözve Brabham letért az ideális ívről, megcsúszott, és a falban kötött ki. Rindt megnyerte a versenyt, az ausztrál pedig szerencséjére a második helyre be tudta hozni autóját. Összesen hét pilóta ért célba, Pescarolo dobogós lett, mögötte pedig Hulme, az utolsóként induló Graham Hill, Rodriguez és az első futamán induló Peterson láthatta még meg a kockás zászlót. Ez volt Bruce McLaren utolsó versenye, hiszen a soron következő Belga Nagydíjat megelőzően Goodwoodban egy sportautó tesztelése során életét vesztette.
