1982 igazán verekedős év volt az F1-ben: sokan emlékszünk arra a jelenetre, amikor a chilei Eliseo Salazar kitette a pályáról a versenyt vezető Nelson Piquet-t Hockenheimben, a címvédő brazil pedig a Brabhamból kiugorva, karatemozdulatokkal próbált meg revansot venni társán. Ebben az évben történt egy hasonló, de kevésbe ismert eset is - pedig ha azt vesszük, ez még komolyabb is volt, legalábbis az ütések számát tekintve.
Az 1957. február 3-án született Chico Serra a brazil újhullám tagjaként érkezett az F1-be 1981-ben, miután 1979-ben meghódította a ködös Albiont, elhódítva a brit F3 bajnoki címét. Serra olyan neveket előzött meg, mint a ’92-es F1-es világbajnok Nigel Mansell, a futamgyőztes Thierry Boutsen, vagy a dobogókig jutó Andrea de Cesaris és Stefan Johansson - az összesítésben ott találhatjuk még a beugró Alain Prost, sőt, a későbbi csapatfőnök Eddie Jordan nevét is!
Serra a Fittipaldi-családnál kezdte F1-es pályafutását - két szezont töltött el az alakulatnál, első évében nem más, mint Keke Rosberg csapattársaként. Noha a brazil több futamra tudta kvalifikálni magát, a szezonnyitón szerzett hetedik helyének köszönhetően a finn előtt zárt, aki a kaotikus ’82-es szezon végén már világbajnoki címet ünnepelhetett.
Ki tudja, mi lett volna Serra sorsa, ha egy nevesebb csapatnál is lehetőséget kap - de nem kapott. 1982-ben annyival teljesített jobban, hogy a Gilles Villeneuve elvesztése miatt szomorú zolderi hétvégén megszerezte karrierje első és egyetlen pontját - igaz, csak Niki Lauda kizárása után.
Kanadában viszont nagyobb visszhangot kapott összetűzése honfitársával, Raul Boesel-lel: Serra autójából kiugorva odarohant a March bokszához az időmérő végén, ahol Boesel - még sisakkal a fején - tartózkodott. A fittipaldis megfenyegette Boeselt, mondván, feltartotta őt utolsó gyors körén, majd egy nem túl fájdalmas pofont mért ellenfele sisakjára.
Boesel sem volt rest, és fenéken rúgta a távozóban lévő, ideges pilótát, ez pedig egyértelmű jel volt a kihívásra. A két brazil másodpercekig ütlegelte egymást, amíg végül a csapattagok szét tudták őket választani. Serra az eset után sem tudott kvalifikálni a futamra, de legalább nyugodt lelkiismerettel térhetett nyugovóra.
Akkor már kevésbé, amikor szezon végén a Fittipaldi-testvérek keresztet vetettek a családi vállalkozásra, Serra pedig nézhetett új állás után. Szponzori pénze annyira volt elegendő, hogy a ’83-as szezon elején négy versenyen részt vegyen az Arrows színeiben, de a kassza kiürült, és soha többet nem vett részt F1-es futamon. A sors iróniája, hogy az a Thierry Boutsen foglalhatta el a helyét (azaz fizetett többet, fél millió dollárt) az A6-osban, akit négy évvel korábban rendesen felülmúlt a brit F3-ban.
Lehet, hogy Serra jobbat érdemelt volna, de rövid F1-es karrierje alatt legalább nem burkolózott teljes névtelenség homályába, mint annyi pályatársa - még akkor is, ha csak egy pofon miatt emlékszünk rá.