2005. február 1-jén a Formula-1-es mezőny egy része már a valenciai Ricardo Tormo pályán tesztelt, a Renault istállója azonban épp csapatbemutatót tartott több száz kilométerrel arrébb, Monacóban. A Grimaldi Forumon lehullt a lepel az enstone-i székhelyű alakulat legújabb autójáról, az R25-ről, és kék-sárga csapatruházatban megjelent a Renault-nál harmadik szezonjára készülő Fernando Alonso, valamint újdonsült kollégája, Giancarlo Fisichella.
Ahogy az az összes istállótól megszokott, a Renault is hangzatos ígéretekkel készült az új szezonra – az arcraesések általában az első versenyekig szoktak váratni magukra. „Többé már nem elégszünk meg a rendszeres dobogós helyekkel” – szögezte le Patrick Faure csapatelnök. „Ebben a szezonban rendszeres győzelmekért kell harcolnunk. Amióta a Renault 2002-ben visszatért a Formula-1-be, ambiciózus célokat jelöltünk ki, és minden alkalommal el is értük őket."
„Minden készen áll, hogy magasabb szintre lépjünk. A világbajnoki címért akarunk küzdeni 2005-ben és 2006-ban, azaz azok között a csapatok között van a helyünk, akik egyenrangú félként harcolhatnak a Ferrarival ebben az évben” – mondta Faure, aki hozzátette, nem szabad elfelejteni, hogy mivel egy nagy cég áll mögöttük, elvárás, hogy teljesítenek is.
A vezetőség nagy reményeket fogalmazott meg Alonsót illetően, Faure arról beszélt, hogy „Fernando eléri saját csúcsát ebben az évben”, annak ellenére, hogy a spanyol pilóta továbbra is mindössze 23 éves volt. Maga Alonso így fogalmazott: „A legjobb három között kell végeznem a bajnokságban, a csapatnak pedig az első két hely valamelyikén” – mondta, hozzátéve, hogy mindenekelőtt győzelmekért kell harcolnia az új szezonban.
Független szemlélő számára a jóslatok túlzottan ambiciózusnak tűnhettek, figyelembe véve, hogy a csapat addig csupán két versenyt nyert meg, és 2002-es beszállása óta 11 alkalommal ért fel a dobogóra – erős teljesítményt nyújtottak, gyakran a Ferrarival harcoltak, de a bajnoki csatától mégiscsak messze álltak, figyelembe véve Michael Schumacher 2004-es dominanciáját.
A páros másnap csatlakozott a valenciai teszthez, és rögtön második-harmadik idővel hívták fel a figyelmet Wurz McLarenje mögött. Az igazi bizonyíték azonban a szezonnyitó Ausztrál Nagydíj volt, ahol Giancarlo Fisichella megszerezte a futamgyőzelmet, aztán a következő három versenyen Alonso állt a dobogó tetejére – azaz az R25 rögtön első négy nagydíját megnyerte.
Alonso ezzel máris tetemes előnyre tett szert a világbajnokságon, amelyet lényegében egész szezon során megtartott, annak ellenére, hogy Kimi Raikkönen és a McLaren nyers tempó tekintetében felülmúlta a Renault-t – ami azonban a megbízhatóságot illeti, messze alulteljesítették a fiatal spanyol és a francia csapat szintjét. Alonso már Brazíliában bebiztosította a világbajnoki címet, 24 évesen az F1 legfiatalabb bajnokává vált. Ami a Renault teljesítményét illeti, a csapat (és a mezőny nagy része) nélkül zajló USA Nagydíjat leszámítva mindössze három futam volt, ahol nem álltak dobogóra, a számláló nyolc győzelemnél állt meg. Ami szezon elején csak nagyravágyó ígéretnek tűnt, mind megvalósult.
