Mint ismert, a Williams négy világbajnoki címet is nyert a 90-es évek közepén, viszont négy különböző versenyzővel: előszeretettel váltak meg sikeres pilótáiktól, és ez történt a sorozatot 1992-ben beindító Nigel Mansell-lel is. 12. évében végre világbajnokká vált, amit korábban többszöri balszerencse hiúsított meg – ezzel egyidejűleg pedig a Williamsen kívül találta magát. Az istálló leigazolta Alain Prostot, akivel nem túl rózsás csapattársi viszonyban voltak a Ferrarinál korábban, ráadásul mivel két sztár is volt a csapatban, nem kívánták Mansellnek megadni az igényelt fizetést.
Mivel más élcsapatnál nem támadt lehetősége, az angol versenyző meghökkentő döntést hozott: Monzában közölte, világbajnokként az Egyesült Államokba szerződik, a CART IndyCar világsorozat élcsapatába, a Newman/Haas Racinghez, ahol a Formula-1-be, McLarenhez tartó Michael Andretti megüresedett helyét vette át. Egy másik F1-es világbajnok oldalára érkezett: a királykategória 1978-as legjobbja, Mario Andretti csapattársa lett, ráadásul a kétszeres címszerző Emerson Fittipaldi is a résztvevők közt szerepelt. A döntést még szokatlanabbá teszi, hogy akkoriban az IndyCar korántsem rendelkezett olyan nemzetközi mezőnnyel, mint most.
Eredményei sejttették, hogy Mansell nem lesz kutyaütő, az amerikai sajtó és közönség azonban valamiért mégis zöldfülű újoncként tekintett rá, és egészen elképedtek, amikor a gépezet beindult, és azt a teljesítményt produkálta, ami egy F1-es bajnoktól várható. Első tesztjét ezen a napon, 1993. január 5-én teljesítette Phoenixben a Newman/Haas Lola-Fordjával – néhány héttel Ayrton Senna IndyCar-tesztje után ugyanitt –, és első nekifutásra megdöntötte az addigi pályacsúcsot, mindössze 35 kör alatt az oválon.
„Eleinte a legnagyobb gondot az jelentette, hogy émelygéstől szenvedtem, különösen az oválpályákon” – idézte fel Mansell első élményeit a körbe-körbe autózásról, ami a legfőbb különbség az európai és amerikai versenyek között. „10, 15 vagy 20 kör után kiszállsz az autóból, és nem tudsz egyenesen menni. Meggyűlt vele a bajom” – mondta.
A folytatásban sem adta lejjebb. Az ausztráliai, Surfers Paradise-i pályán rendezett szezonnyitón pole-pozíciót és futamgyőzelmet szerzett, Indianapolisban harmadik helyen zárt, és bár ugyancsak Phoenixben egy hátsérülést is elszenvedett, további négy futamgyőzelemmel szezon végére a tengerentúli bajnoki trófea is övé volt – előtte se sikerült senkinek egymást követő években mindkét sorozatot megnyerni, és valószínűleg ezután sem fog.
