A Formula-1 történetében alig volt olyan esztendő, amikor a csapatok ne rukkoltak volna elő valamilyen különleges technikai újítással, melyek némelyike meghatározó szerepet kapott a sportág (vagy az egész motorsport, sőt, a teljes autóipar) későbbi fejlődésében, mások viszont hamar eltűntek a süllyesztőben. A ma napra pontosan 33 évvel ezelőtt először kipróbált aktív felfüggesztés igazán egy kategóriába sem sorolható, hiszen effektíven csupán pár éven át használhatták ki a benne rejlő potenciált, mégis a Formula-1 történetének egyik legismertebb vívmánya lett.
Az aktív felfüggesztést a Lotus istálló kezdte fejleszteni 1982-ben, s különös módon épp a legendás csapatfőnök, a Formula-1 történetének legnagyobb újítója, Colin Chapman halálának napján próbálták ki először a rendszert, mely az autó hasmagasságának folyamatos állítgatásával kezeli a pályák egyenetlenségéből adódó problémákat.
A brit istálló ezt követően éveken át kísérletezett a rendszerrel, mígnem 1987-ben Ayrton Senna jóváhagyásával úgy döntöttek, hogy eljött az idő, hogy egy teljes szezonon keresztül bevessék az aktív felfüggesztést. A hátrányok persze egyértelműek voltak, a rendszer nehézzé tette az autót, s teljesítményt vont el az erőforrástól. E hiányosságok miatt a Lotus a legtöbb helyszínen hátrányban volt a szintén Honda-motoros Williamsszel szemben, az utcai pályákon viszont megmutatkoztak a rendszer előnyei: Senna Detroitban és Monte-Carlóban is győzni tudott.
Időközben a Williams is elkezdte fejleszteni saját rendszerét, s a következő évben is kitartott mellette, de a szezon közepén végül megváltak tőle: a Brit Nagydíj előestéjén szerelték ki az aktív felfüggesztést Nigel Mansell autójából. Néhány év elteltével aztán úgy döntöttek, itt az ideje ismét elővenni a rendszert, immár fejlettebb komputeres háttérrel. A Lotus korábbi megoldásával ellentétben az 1991-ben kipróbált rendszer már nem lézerrel olvasta a pályát, hanem előre be lehetett programozni az autó viselkedését.
A következő évben aztán nem volt megállás: Nigel Mansell és az aktív felfüggesztéssel szerelt Williams agyonverte a mezőnyt, s a következő évben Alain Prostnak sem volt ellenfele a grove-iak autójával. Az FIA azonban komoly lépéseket tett az egyre szélesebb körben használt rendszerek betiltása érdekében, s bár a csapatok eleinte ellenálltak, Alessandro Zanardi brutális spái balesete, melyet az aktív felfüggesztés hibája okozott, mindenkit meggyőzött. A rendszert 1994-re betiltották, sőt, a szövetség érvelése szerint mindig is szabálytalan volt, hiszen a mozgó aerodinamikai elemek használatát már régen tiltották az előírások.
