Az 1977-es szezon végén még minden nagyszerűen festett a svéd Formula-1-rajongók számára: miközben Gunnar Nilsson első futamgyőzelmével belépett a nagyok közé, Ronnie Peterson a Lotushoz szerződött a következő szezonra, ahol ismét esélye nyílt a bajnoki címért küzdeni, az ország pedig az 1973-as idény óta állandó szereplője volt a versenynaptárnak.
Aztán kevesebb mint egy év alatt minden összedőlt, az ország pedig kikerült a Formula-1 vérkeringéséből: az 1978 óta eltelt időben csak Stefan Johansson, valamint a pontszerzésekig is alig jutó Slim Borgudd és Marcus Ericsson képviselte a svédeket a száguldó cirkuszban. A baj 1977 végén kezdődött, amikor egy rutinvizsgálaton rákot diagnosztizáltak nála. Nilsson eleinte még szeretett volna versenyezni, de végül kénytelen volt felbontani szerződését az Arrowsszal, s csak a kezelésekre koncentrálni.
Visszatekintve egyébként egyáltalán nem tűnik kizártnak, hogy a rák már hamarabb is kihatott Nilsson pályájára. Az 1977-es szezon első felében remek formában volt, belga győzelmét követően Nagy-Britanniában is dobogóra állhatott, s ezt követően még a hatodik helyen állt a bajnokságban. Ezután viszont drámai módon visszaesett a teljesítménye, s a fennmaradó hét versenyen egyszer sem ért célba: műszaki hibák mellett legalább három ízben önhibájából esett ki.
Miután világos lett, hogy fel kell függesztenie versenyzői karrierjét, Nilsson egy időre eltűnt a Formula-1 közeléből, s folyamatosan kezelésekre járt. Amikor nyáron megjelent a Brit Nagydíjon, alig lehetett felismerni: rengeteget fogyott, elvesztette a haját, de még ekkor is a visszatérésről álmodozott – egy régi BMW volánja mögött igyekezett formában tartani magát.
Lelkesedése azonban szeptemberben végleg odalett: az Olasz Nagydíj rajtjánál halálos balesetet szenvedett honfitársa és barátja, Ronnie Peterson. A temetés már túl sok volt a számára, ereje elhagyta, Nilsson összeesett. Ismét a londoni Charing Cross Kórházba került, ahonnan nem sokkal később egy levelet írt barátainak és ismerőseinek, amelyben a segítségüket kérte egy alapítvány létrehozásához, amellyel sorstársain akart segíteni – egyúttal azt is elismerte nekik, hogy állapota kritikus: „Sajnos be kell vallanom, hogy hamarosan elveszítem a harcot a rák ellen.”
A mai napig működő alapítványt végül már édesanyja hozta létre, Nilsson ugyanis 1978. október 20-án, mindössze öt héttel Ronnie Peterson balesete után elhunyt. Svédország ezzel rövid idő alatt mindkét Formula-1-es versenyzőjét elveszítette, s a következő esztendőtől kezdve már Svéd Nagydíjat sem rendeztek, annyira megfogyatkozott az érdeklődés az országban a sportág iránt.
Gunnar Nilsson versenyzői karrierjéről tavaly itt emlékeztünk meg.
