A Porsche először 1959-ben nevezett be F1-es autót egy világbajnoki futamra, ám akkor ez egyszeri próbálkozás maradt: a Monacói Nagydíj sikertelenségét követően többször nem állt rajthoz a német gyár 718-asa a szezonban, s legközelebb csak másfél év múlva, az 1960-as Olasz Nagydíjon bukkant fel, ahol Hans Herrmann pontot is szerzett vele – egyszer-egyszer privát nevezők is próbálkoztak ebben az időben különösebb sikerek nélkül.
1961-ben aztán már teljes szezont teljesített a német gyár, két állandó versenyzője a svéd Jo Bonnier és az amerikai Dan Gurney voltak. Utóbbi bizonyult sikeresebbnek, három ízben is második lett, ennek köszönhetően végül a negyedik helyen zárt az összetettben, míg a Porsche bronzérmes lett a konstruktőrök versenyében a Ferrari és a Lotus mögött, a Coopert és a BRM-et viszont megelőzték.
Az 1962-es szezont változatlan felállásban kezdte meg a Porsche az újfejlesztésű, nyolchengeres motorral ellátott 804-es modellel. A szezon nagyon rosszul indult Gurney számára, Zandvoortban és Monacóban is kiesett, Belgiumban pedig a gyárban kialakuló sztrájk miatt rajthoz sem állt az istálló. Így érkezett meg a Porsche a Francia Nagydíjra, Bonnier monacói ötödik helyének köszönhetően legalább két pontot magáénak tudhatott, Gurney viszont egyelőre semmit sem tudott felmutatni.
Az amerikai a hatodik helyre kvalifikálta magát, túlzás nélkül mondhatjuk, öt igazi legenda, Clark, Graham Hill, McLaren, Brabham és Surtees mögé. A verseny első szakaszát ebben a pozícióban is töltötte, egészen a 10. körig, amikor néhány pillanaton belül McLaren és Brabham is visszaesett, így már a negyedik helyen haladt a Porsche. Négy körrel később Surtees tűnt el a második helyről, amikor üzemanyagproblémák miatt a bokszba kényszerült, így Gurney már dobogósnak tudhatta magát.
Újabb húsz kör telt el, s miközben az élen Clark és Hill oda-vissza előzte egymást, Surtees visszatért Gurney nyomába. A 34. fordulóban aztán Clarkra is lesújtott a technika ördöge, így már második volt a Porsche, kilenc kör múlva pedig első, amikor Graham Hill is szerelőihez kényszerült. Bár a mezőny talán öt legjobb versenyzője haladt előtte a futam elején, egyedül Dan Gurneynek volt problémamentes versenye Rouenben, így végül ő nyerte meg az 1962-es Francia Nagydíjat.
A Porsche első világbajnoki futamgyőzelme, mint az később kiderült, az egyetlennek bizonyult. Egy héttel később a bajnokságon kívüli stuttgarti Solitude Nagydíjon kettős győzelmet arattak a 804-esek Gurney-Bonnier sorrendben, a sikersorozat ezzel viszont véget is ért. A jó eredmények ellenére a magas költségek kiszállásra kényszerítették a gyárat a szezon végén, s egészen 1983-ig nem tértek vissza az F1-be, méghozzá a McLaren motorpartnereként.
