Az 1983-ban épp ezen a napon megrendezett Long Beach-i Formula-1-es nagydíj örökre beírta magát a sportág nagykönyvébe, mivel a McLaren két versenyzője, John Watson és Niki Lauda valami olyasmit mutatott be, amire se azelőtt, se azóta nem volt példa – manapság pedig egyenesen elképzelhetetlen.
Már csak azért is, mert jelenleg nincs is annyi versenyző a mezőnyben, mint ahányadik rajthelyről kénytelenek voltak rajtolni a McLaren pilótái azt követően, hogy borzalmasan szerepeltek az időmérő edzésen. Watson és Lauda négy másodpercet kaptak a pole-t szerző Tambaytől, de még az arrowsos Jonesszal és a tolemanes Giacomellivel szemben is körülbelül egy másodperc volt a hátrányuk, hogy a Theodore-Ford Cecotto-Guerrero párosától elszenvedett vereséget ne is említsük...
Végül Watson a 22., Lauda pedig a 23. helyről várhatta a rajtot, miután egész hétvégén hiába keresték a beállításokat, nem volt hát sok reményük a wokingiak szurkolóinak... A rajt sem hozott sok előrelépést számukra, tíz kör elteltével csak a 18-19. helyet foglalták el – nagyon nagyot kaszálhatott az, aki ebben a pillanatban kettős McLaren-győzelemre fogadott. Tudniillik végül ez született meg ebből a lehetetlen helyzetből...
Az élen hosszú időre bebetonozódott a Tambay, Rosberg, Laffite, Alboreto sorrend, mögöttük viszont zajlottak az események. A számos előzést hozó versenyen a McLarenek szorgosan lépdeltek előre a mezőnyben, majd amikor a 26. körben Rosberg, és a vele gyors egymásutánban két külön incidens során ütköző Tambay és Jarier is kiesett, már a 3-4. helyen találták magukat.
Watson ekkor előzte vissza a futam elején elébe kerülő Laudát, de az élen haladó Laffite-Patrese párostól még nagy volt a lemaradásuk. A francia Williamsén azonban elkezdtek elfogyni az abroncsok, Patrese pedig az ő támadása közben kicsúszott, így a McLarenek a 45. körben már az első két helyen találták magukat úgy, hogy a 23.-ban még csak a 12-13. helyen álltak.
Ha pedig az élre kerültek, hát vissza sem néztek többet: Watson a 22. rajthelyről indulva megnyerte a futamot, miután csapattársa, akit lábsérülése is hátráltatott, már nem tudta megostromolni az első helyet, és fokozatosan leszakadt. A második helyről induló Arnoux több mint egy perc hátránnyal állhatott dobogóra, miután sokat szenvedett abroncsaival, rajtuk kívül Laffite, Surer és Cecotto szerzett még pontot – ez volt Venezuela első és utolsó pontja Pastor Maldonado színre lépéséig.
Már a versenyhétvégén is sejteni lehetett, ami később be is bizonyosodott: Long Beach a hatalmas siker ellenére a növekvő költségek miatt nem tudta a továbbiakban vállalni a nagydíjrendezést – a búcsú mindenesetre méltóra sikeredett...
