A Frankfurt és Darmstadt közti autópálya mellett egy emlékmű áll a fák közt. Egy fiatalon, mindössze 28 éves korában elhunyt pilótára emlékeztet, a Grand Prix-versenyzés világháború előtti hőskorának egyik legnagyobbjára, akinek egy vakmerő rekordkísérlet vette el az életét. 1938-ben ezen a napon halt meg Bernd Rosemeyer.
Az 1909-ben a németországi Lingenben született Rosemeyer apja szervizében szeretett bele a motorkerékpárokba, majd amikor négy kerékre váltott, hamar a mély vízbe került, hiszen a DKW-hez csatlakozva az 1932-ben az Audi, a Horch, a Wanderer és a DKW egyesüléséből létrejött Auto Union versenyzője lett. A csapat sztárpilótája akkoriban a később ötvenen túl még az F1-ben is szereplő Hans Stuck volt, a fiatal tehetségnek pedig megadatott a lehetősége, hogy mellette fejlessze tovább tudását.
Az anekdota szerint Rosemeyer öltönyben jelent meg a teszten, ahol az Auto Union vezetői kipróbálták őt. Amikor a menedzser, Willy Walb megkérdezte, miért nem versenyzői overall van rajta, Rosemeyer így felelt: „Nos, ez egy különleges alkalom a számomra, az első napom egy versenyautóban. Szóval úgy gondoltam, hogy kiöltözöm” – mondta Rosemeyer, aki a Nürburgringen győzte meg leendő főnökeit, hogy helye van a csapatban: rövid idő alatt fel tudta venni a tapasztalt Stuck tempóját.
Rosemeyer a félelmetes AVUS-on debütált az ezüst autóban, ahol a harmadik helyre kvalifikálta magát, ám egy motorhiba tönkretette versenyét. A következő, nürburgringi versenyen aztán kivívta magának a jogot, hogy teljes szezont futhasson a gyári csapattal: hiába volt csak negyedik számú versenyző, ő vette fel a harcot a Mercedes szupersztárjával, Rudolf Caracciolával, vezette is a futamot, s végül csak 1,8 másodperccel kapott ki tőle, miután közvetlenül a leintés előtt elkövetett egy apróbb hibát.
A következő, pescarai versenyen aztán a kor másik óriásának is bemutatkozott: nagy párharcot vívott Tazio Nuvolarival, s ezen a versenyen mutatta meg igazán legendás vakmerőségét, mely később alighanem a vesztét is okozta. A nyolcadik körben a pályáról lecsúszva szó szerint árkon-bokron keresztül, egy telefonpóznát és egy híd korlátját kikerülve tért vissza a pályára, s végül második lett csapattársa, Varzi mögött. Ferdinand Porsche a verseny után megmérte a helyet, ahol az autó átsuhant: a pózna és a híd közti rés mindössze két és fél centivel volt nagyobb, mint a versenygép legszélesebb része...
Rosemeyer az első GP-győzelmét Csehországban szerezte meg, a brnói Masaryk Grand Prix-n. A verseny nem csak ezért jelentett fordulópontot a számára, hiszen az eredményhirdetésen ismerte meg a híres pilótanőt Elly Beinhornt, akivel hamarosan szerelembe estek. A két híresség kapcsolatára a párt is felfigyelt, Himmler pedig arra utasította, hogy lépjen be az SS-be. A német versenyzőknek ekkoriban nem volt más választása, Rosemeyer azonban az elbeszélések szerint úgy halt meg, hogy soha nem viselt náci egyenruhát.
Bizton állíthatjuk, 1936 volt Rosemeyer élete legjobb éve. Miután Monacóban kiesett, a fennmaradó három, az Európa-bajnoki értékelésbe számító versenyt megnyerte, így felért az európai GP-versenyzés trónjára. A nürburgringi győzelme volt a legemlékezetesebb, ahol a hatalmas ködben majd négy percet adott márkatársának, Stucknak. Ezt a sikert már házasemberként érte el, hiszen két héttel korábban feleségül vette Beinhornt, akivel Németország egyik legnépszerűbb párját alkották.
A náci párt folyamatosan igyekezett saját emberévé tenni Rosemeyert, de ő nem hagyta magát, egy ízben nézők tízezrei előtt űzött gúnyt az NSKK Korpsführeréből, Adolf Hühnleinból, aki a felettesének számított. Az 1937-es szezon nem hozott akkora sikereket a számára, mint az előző, de így is több győzelmet aratott, köztük az idény utolsó versenyén, Doningtonban is az élen tudott zárni. Az az ősz más, ennél sokkal nagyobb örömet is hozott a számára, hiszen megszületett fia, Bernd Jr, ám a boldogság csak tíz hétig tartott...
Az év végén a Mercedes a sorozatos vereségek miatt egyre frusztráltabbá vált, s úgy akartak visszavágni az Auto Unionnak, hogy megdöntik a rivális gyár autós sebességi rekordját. A kísérletre január végén került sor a Frankfurt és Darmstadt közti autópályán. Az Auto Union azonban esélyt sem akart adni ennek, s úgy döntöttek, hogy ugyanazon a napon Rosemeyert „harcba küldik” a mercedeses Caracciola ellen.
Azon a végzetes délelőttön Caracciola egy kilométeren futott 432,7 kilométer per órás átlagsebességgel megdöntötte a rekordot, így Rosemeyeren volt a sor, hogy visszavágjon. A német gratulált riválisának, aki figyelmeztette őt az erős szélre, ám erre az autójához készülve úgy felelt, hogy ő a szerencsés pilóták közé tartozik. Nem sokkal tizenkét óra előtt Rosemeyer elindult, és soha nem tért vissza: autóját 400 kilométeres tempó felett felborította a szél, és nekicsapódott egy hídnak. Rosemeyer kirepült az Auto Unionból – esélye sem volt túlélni a balesetet.
Caracciola, akit mélységesen lesújtott riválisa halála, később így emlékezett vissza Rosemeyerre: „Bernd számára szó szerint ismeretlen volt a félelem, ami néha nem jó dolog... Tulajdonképpen minden versenyen féltettük őt. Valahogy sosem gondoltam volna, hogy hosszú élete lehet, az volt a sorsa, hogy ez előbb-utóbb bekövetkezzen.”
Rosemeyer halála után feleségének többek közt Adolf Hitler is részvétet nyilvánított, ám ő azt kérte, hogy egyszerű politikamentes szertartáson búcsúzhasson el férjétől. Ez nem adatott meg neki, az elhunyt versenyzőt teljes katonai tiszteletadás mellett helyezték végső nyugalomra. Hitler ezt mondta a sírjánál: „Csillapítsa a gyászt az a tudat, hogy Németország hírnevéért harcolva esett el.”
Nem tudjuk, hogy Elly hallotta-e ezeket a szavakat... Egyes beszámolók szerint ugyanis egyszerűen otthagyta a szertartást, annyira felháborította, hogy a nácik maguk közé tartozóként beszéltek férjéről...
