„A motorsport valaószínűleg befejeződött számomra. Hibát követtem el, bűnös vagyok” – 2015 januárjában járunk, és ezek a mondatok néhány napja hagyták el az 1978. január 5-én született Montagny száját, de ha azt a tényt nézzük, hogy Tomas Enge is visszatért 2002-es doppingbotránya után, kár leírni a francia versenyzőt. Azonban ő már nem egy karrierje elején járó szupertehetség (igaz, a csehet is hamar megrágta és kiköpte a Forma-1), és egy ilyen „bűnlajstrommal” rendelkező pilótáért még a hosszútávú versenyzésben sem kapkodnak túl sűrűn.
Pedig úgy tűnt, hogy Jean Alesi és Olivier Panis visszavonulása után ő töltheti be az űrt a franciák nélküli F1-ben: a gall autósiskola első lépcsőfokatit honfitársaihoz hasonlóan tette meg, a francia Formula-Renaultban és F3-ban is két-két szezont töltött el. 1998-as F3-as szezonájában Mark Webbert, Sebastien Bourdais-t, Enrique Bernoldit és Luciano Burtit felülmúlva végzett a második helyen, így eljött az idő a továbblépésre.
Noha Montagny folyamatosan formaautós karrierjét építgette, 1998 volt az az év, ahol hazája legrangosabb autóversenyén, a Le Mans-i 24 óráson is elindult, méghozzá igen jó eredménnyel, hiszen az LMP1-es kategóriában a negyedik helyen végzett csapattársaival egy Courage-Porsche volánja mögött. 2012-ig még 11 alkalommal megmérettette magát a La Sarthe-on, sikerkorszaka pedig a Peugeot debütálásával jött el igazán. Noha 2006-ban a Pescarolo Juddot vitte a második helyig, a következő 4 évben három dobogót ért el a 908-cal – 2009-ben viszont nem ő ült a győztes autóban.
Montagny 1999-től egy szinttel feljebb lépett, és a nemzetközi F3000-ben bontogatta szárnyait, de két év alatt a sikerek igen messze kerülték: egy dobogót szerzett, első évében, a Hungaroringen. Ezt viszont pályafutása legsikeresebb időszaka követte: 2001-ben a Nissan-sorozat első nem-spanyol győztese lett, sikerét két év múlva megismételte, a közbeeső évadot pedig a második helyen zárta. Az autóipar 1999-es Renault-Nissan házassága révén a francia gyár 2005-től átvette a sorozat nevét, de annak kétszeres bajnokát még hamarabb.
Montagny nem is akárhová, hanem a Renault F1-es csapatához került, mely 2002-től indult 100%-os gyári támogatással a királykategóriában, a pilóta pedig 2003-ban lett az enstone-iak tesztversenyzője. Mivel a kék-sárgák folyamatosan fejlődő tendenciát mutattak, a francia joggal remélte, ha még beugróként is, de egyszer lehetőséget kaphat a csapatnál – viszont a debütálás egyáltalán nem akkor és úgy jött el, ahogyan azt elképzelte. 2005 végén már a világbajnoki címet ünnepelték a rombuszos gárdánál, de Montagny-nak a hátsó ajtón kellett távozni az új kedvenc, Heikki Kovalainen kedvéért. Akit 2003-ban egyszer már felülmúlt a Nissan-világsorozatban…
A Nürburgringen még a Jordan színeiben autózott a pénteki szabadedzésen (és futott jobb időt, mint a csapat hivatalos versenyzői, Tiago Monteiro, és Narain Karthikeyan), egy évvel később viszont, ugyanitt eljött az igazság órája: Yuji Idét szuperlicenszmegvonással „ajándékozta meg” az FIA, Aguri Suzuki pedig elejtett egy telefonhívást. Az Eifel-hegység lankáin így Montagny elindult első F1-es versenyén, melyet még hat indulás követett. Mivel a négyéves Arrows-kasztni sokak szerint még a sportág szintjét sem ütötte meg, nem volt meglepő, hogy a feurs-i olyan messze volt a pontszerzéstől, mint elődje a hibamentes gyorskörtől.
Legjobbja két 16. hely volt Monacóban és Magny Cours-ban, aztán a hazafiasságtól fűtött japánok lecserélték Sakon Yamamotóra – sovány vigasz, Isztambultól év végéig harmadik pilótaként ült ott a csapat garázsában. Hogy ne vesszen el a kapcsolat a felkelő nap országával, 2007-re a Toyotához igazolt Jarno Trulli és Ralf Schumacher segítőjének, de itt sem sok szerep jutott neki – ő versenyezni akart. A visszatérés majdnem össze is jött neki 2010-ben a Renault-ttal, de Eric Boullier Vitalij Petrovot választotta, ezen a ponton az F1-es hajó végre tovasodródott.
Montagny elmondhatja magáról, hogy ott volt a Champ Car utolsó versenyén 2008-ban, Long Beachen, és ha már ott volt, második helyig vitte a Forsythe autóját. Tavasszal a hazáját képviselte az A1GP sorozatban négy futamon keresztül, amit 2009-ben egy Indycar-beugrás követett Sonomában. 2010-ben a Girondins de Bordeaux színeiben indult a Superleauge Formulában, és hosszú idő után újra sikerült győznie, Jaramában. 2009, ’10 és ’11 komolyabb sikereit az ALMS-ben szerzett Petit Le Mans-győzelmei jelentették, de komoly szerződést egyik sorozatban sem kapott.
2012 végén a világ másik végén vendégszerepelt a V8 Supercar-ban, aztán 2014 májusában rajthoz állt az ameriaki open wheel történetének első Indianapolisi Nagydíján, az oválon belül tartott rendhagyó, mégis nagysikerű futamon. Noha a francia 21. helyről rajtolt, és nem sok vizet zavart, mégis emlékezetes maradt a versenye: Martin Plowman a 47. körben gellert kapott a hátsó egyenes végi rázókövön, és pont az előtte haladó Montagny autóján landolt. A francia szerencséjére csak hátsó szárnyát vesztette, de szomorú véget ért első és eddigi utolsó Indy-megmérettetése.
Sokáig azonban nem búsult, hiszen az Andretti Autosport bejelentette, hogy Formula-E csapatában helyet kíván adni a 36 éves versenyzőnek. Az ősszel induló elektromos sorozat első futamán sikerült is dobogóra állnia Peking utcáin, miután Nicolas Prost sikeresen röppályára állította Nick Heidfeldet, Putrajayában viszont semmi sem jött össze: 13. rajthely után egy kínkeserves 15. pozíció lett a jutalma, amikor ezúttal ő tette partvonalon kívülre egykori F3-as riválisát.
Az urugayi fordulót betegség miatt lemondta, január elsején aztán kiderült, hogy miért: a malajziai verseny után Montagny fennakadt a doppingvizsgálaton, mert kokainszármazékot találtak szervezetében. Az FIA megvonta a szuperlicenszét, s noha más büntetésről még nem érkezett hír, az érintett is valószínűnek tartotta, hogy az autósportos karrierjének ezzel vége szakadt.
A versenyfajták száma, melyekben Montagny kipróbálta magát, jól mutatja, hogy a francia könnyen tudott alkalmazkodni a változó környezethez, mégsem volt benne meg az a plusz, hogy tartósan ottmaradjon egy-két évig ugyanabban a szériában felnőtt karrierje során. Nem túlzás azt állítani, hogy ő a 21. század egyik legsokszínűbb autóversenyzője, de 2015 hajnalán, a szivárvány helyett legtöbben már feketével azonosították.
