Retro - A „beltéri” F1-es versenyek története

A bajnokságon kívüli versenyek már aligha számítanak ismeretlen fogalomnak az F1-es történelmet jól ismerők számára. Az Formula-1 elindulásának első éveiben is nagyjából húsz nagydíjat rendeztek évente világszerte, azoknak viszont eleinte csak egy kis része számított bele a világbajnoki pontversenybe. Az utolsó ilyen bajnokságon kívüli futamot 1983-ban tartották - legalábbis hivatalosan, hiszen az 1988 és 1996 között lebonyolított F1 Indoor Trophy során is F1-es autók küzdöttek egymással egy sajátos formátumú sprintversenyen, a Bolognához közeli mindössze 1,3 kilométeres pályán, ahova 1994 kivételével a fenti évek mindegyikében ellátogattak egyszer a sohasem nyugvó csapatok.

Noha a neve szerint „beltéri” vagy „fedett pályás” versenynek hívták, ez nem szó szerint értendő, hiszen a versenyek szabad ég alatt zajlottak, ami gyakran nem is jött jól. Mivel az eseményt mindig decemberben, a hivatalos F1-es szezon után tartották, gyakran rendkívül hideg és nedves időjárás fogadta a résztvevőket, akiknek a dolga így még nehezebbé vált az egyébként is nagyon szűk és kanyargós vonalvezetés teljesítésével.

De hogyan is zajlott a küzdelem? Mindenekelőtt ne egy hagyományos Formula-1-es versenyt képzeljünk el, már csak a résztvevők száma miatt sem. Rendszerint 6-7 autó nevezett a bolognai eseményre, a kisebb F1-es csapatok közül. Az első évben olyan alakulatok jelentek meg, mint a Minardi, az EuroBurn és az Osella, majd később belekóstolt a versenybe a Benetton, a Ligier, a Jodan és a Lotus is. Rajtuk kívül pedig olykor Formula-3000-es autók is megjelentek, amelyeket az sem tántorított vissza, hogy 5 másodperccel lassabbak voltak az F1-eseknél.

Az évek során ezekkel a csapatokkal megfordult ezen a versenyen többek között Gabriele Tarquini, Andrea de Cesaris, Gianni Morbidelli, Jyrki Jarvilehto, Rubens Barrichello, Giancarlo Fisichella vagy Jarno Trulli.

A lebonyolítás kétfős küzdelmek és kieséses rendszer szerint zajlott. Egyszerre tehát mindig csak ketten léptek pályára, és aki gyorsabban teljesítette a megadott néhány kört, az továbbjutott az elődöntőbe, ahol a szűk létszám miatt a leggyorsabb kiesővel alakult ki a négyfős mezőny, majd pedig a döntő következett a két legjobb pilóta részvételével.

1996. december 8-án Fisichella volt a küzdelem utolsó győztese, ezt követően ugyanis meghozták azt a szabályt, hogy az eseményen csak Formula-3000-es autók szerepelhetnek, ami az F1-es kiruccanás végét jelentette. Az esemény házigazdájául szolgáló Bologna Motor Show még ma is létezik, amelynek keretén belül továbbra is rendeznek kisebb autós-motoros megmérettetéseket, a hangsúly azonban az évek során eltolódott a versenyzésről.

Ez volt tehát az utolsó verseny, amelyen F1-es autók a világbajnokságon kívül tétre menő csatát folytattak, bár az F1 Indoor Trophy küzdelmei hivatalosan nem számítanak bajnokságon kívüli futamnak - egyrészt a futamoktól eltérő lebonyolítás miatt, másrészt pedig azért, mert nem az F1-es idény közben rendezték őket, hanem a holtszezonban.

Alább az F1 Indoor Trophy győztes csapatai és versenyzői. Egyedül a HRT későbbi csapatfőnökének, a spanyol Luis Perez-Salának sikerült kétszer nyernie, míg a legsikeresebb istállónak az örökös F1-es sereghajtó Minardi mondhatja magát négy győzelemmel.