Ez a cikk 2014-ben íródott.
Ma 67 éve, 1947. november 22-én született David Walther, avagy ahogy mindenki ismerte, Salt – becenevét még fiatalkorában kapta, amikor motorcsónakokkal versenyzett. Az autósport szeretete családi örökség volt nála, az ötszörös F1-es bajnok legenda, Juan Manuel Fangio 1958-ban Walther édesapja, George autójával nevezett be karrierje egyetlen Indy 500-ára. Salt Walther maga 1970 és 1981 közt szerepelt az észak-amerikai nyitottkerekes sorozatokban, meglehetősen szerény sikerekkel. Nevét nem eredményei tették ismertté, hanem az, ami az 1973-as indianapolisi 500 mérföldes verseny rajtja után történt. Az akkor 25 éves versenyző azon a napon újjászületett.
A zöld zászlót követően Steve Krisiloff autója motorhiba miatt lelassult, ezzel kitérő manőverre kényszerítve a mögötte érkezőket. A kialakuló tumultusban Walther McLarenje összeakadt Jerry Grant autójával, és a pálya külső oldalán lévő falba, illetve a felette lévő kerítésbe csapódott. A becsapódás leszakította a védőrácsot, és letépte Walther autójának orrát, ezzel a versenyző lába védtelenül maradt...
Nem ez volt az egyetlen baj: az ütközéstől az autó üzemanyagtartálya szétnyílt, s a metanol a nézők közé spriccelt – többen orvosi ellátásra szorultak. Walther autója eközben visszacsapódott a pályára, és fejjel lefelé csúszott keresztbe a mezőny hátsó része előtt, tűzzel borítva be a pályát. Az égő üzemanyag elvakította a versenyzőket, s többen nekiütköztek Walthernek, akinek lába szó szerint kilógott az autóból.
A helyszínre érkező mentőcsapat a csodával határos módon élve találta a versenyzőt, de számos sérülése volt. Kritikus állapotban szállították kórházba: több törése volt, teste negyven százaléka megégett, a kezei teljesen szétroncsolódtak. Két és fél hónapot töltött kórházban, rengeteget fogyott, az ujjait pedig nem sikerült teljesen megmenteni: bal kezén részlegesen amputálni kellett őket, és jobbján sem gyógyultak meg egészen.
Alighanem az 1973-as volt minden idők legtragikusabb Indy 500-a: Art Pollard a Pole Day szabadedzésén vesztette életét, a futamon pedig Swede Savage szenvedett súlyos balesetet, s hetekkel később a kórházban meghalt – igaz, haláláért nem vagy legalábbis nem kizárólag a balesetben szerzett sérülései tehetőek felelőssé. Másodpercekkel bukását követően egy a mentésére igyekvő csapattagot gázolt halálra egy tűzoltóautó, teljessé téve Indianapolis fekete napját.
Walther túlélte a balesetet, családját viszont nem kerülte el a tragédia. Egy évvel később testvére, Skipp egy miami motorcsónakversenyen szenvedett végzetes balesetet műszaki hiba miatt. Csónakja 240-es tempónál tört darabokra, a versenyzőt pedig a kórházba érkezéskor halottnak nyilvánították – halálát koponyatörése és rettenetes végtagsérülései okozták.
Salt Walther 1980-ig szerepelt Indianapolisban, legjobb eredménye egy kilencedik hely volt az eső miatt félbeszakított 1976-os versenyen. Egy év múlva viszont nem is tudta kvalifikálni magát, majd némi visszatetszést keltve megpróbálta megvásárolni az egyik sikeresen bejutó versenyző helyét. Végül különösebb sikerek nélkül fejezte be versenyzői karrierjét, majd 1990-ben és a következő évben újfent megpróbálta kvalifikálni magát az 500 mérföldes futamra – eredménytelenül, bár az első évben ez csak egy hajszálon múlott.
Az utókor nem volt jó véleménnyel a balesetét követően gyógyszerfüggővé váló Waltherről, úgy tartották, több volt a pénze, mint a tehetsége. Az elismert újságíró, Robin Miller egy cikkében a bajnokság történetének harmadik legrosszabb versenyzőjének nevezte, mint írta: „Ennek a gazdag fiatalembernek az 1970-es évek legjobb autói álltak a rendelkezésére, de hiúsága és szörnyű természete megakadályozta abban, hogy akár csak egyszer is elérje a dobogót.”
A 2000-es években Walther elindult lefelé a lejtőn, többször is bíróság elé került. 2000-ben csak rövidebb időre, 2007-ben viszont több évre bebörtönözték. 2012 decemberében, 65 éves korában hunyt el.
