Furcsa utolsó szezont hozott számára a Forma-1, hiszen az évet még egykori csapattársa és jó barátja, Alain Prost csapatában kezdte, de a fizetések elmaradása, és a vártál gyengébben teljesítő autó megrontotta kettejük viszonyát. A Magyar Nagydíjtól kezdve már kecsegtetőbb helyen, Eddie Jordannél versenyzett, és első blikkre nem is lepett meg senkit, hogy a szombati időmérő edzésen véletlenül a Prost garázsába parkolt…
Belgiumban sikerült egy pontot gyűjtenie a sárga „cápával”, a terrortámadás miatt nyomott hangulatú USA Nagydíjon pedig mérföldkőhöz érkezett: kétszázadik versenyét futotta. Sajnos a jubileum nem hozott kiemelkedő eredményt, az évadzáró Japán Nagydíj előtt pedig véget értek a karrierjét illető találgatások. „Visszavonulok, nem fogok a Formula-1-ben versenyezni jövőre” – említette a francia egy, a Bridgestone által tartott sajtótájékoztatón. „Ebben a pillanatban még nem eléggé világos számomra, hogy mit fogok tenni a jövőben, de az biztos, hogy nem fogok többé Forma-1-es autót vezetni.”
Az már órákkal korábban eldőlt, hogy a következő évtől a Honda támogatását élvező Takuma Sato veszi át a helyét, mégis többeket meglepett a döntése. Közöttük volt Michael Schumacher is: „Nagyon meglepődtem, amikor hallottam Jean visszavonulásáról. Egy kicsit sokkolt is, mert egy jó barátom hagyja itt a Forma-1-et. Nagy veszteség ő a sportág számára, mert annyi mindent adott nekünk, úgy gondolom, ha a kitart a Prost mellett, jövőre is versenyezhetett volna.” Ekkor persze még ő sem tudhatta, hogy Alesi mellett a szomorú utóéletű Prost számára is az utolsó szezont jelenti majd 2001.
A japánok nyomásának engedő Eddie Jordan azonban nem szerette volna, ha régi ismerőse (1989-ben együtt nyerték meg az F3000-es trófeát) véglegesen felhagy a sportággal, így a méltatás mellett afféle mentor szerepben képzelte el 2002-től. „Nagyon könnyű megszeretni őt, semmi rosszat nem tapasztaltam még tőle. Velünk élt, az otthonunkban, a gyermekeinkkel. Nagyon szomorú ez a helyzet, de büszke vagyok arra, hogy nálunk versenyezhetett. Még túl korai ezt kijelenteni, de mindenképpen szeretném Jean-t tanácsadóként alkalmazni a jövőben. Nagyon nagy tudással rendelkezik, így hozzájárulhat ahhoz, hogy ismét fejlődni tudjon a csapat.” Még a Jordan hivatalos sajtóközleményébe is bekerült, hogy új szerepet keresnek Alesinek a következő évre.
Maga az érintett nem vette túl érzelgősre a figurát, egyszerűen konstatálta, hogy élete ezen szakasza a Japán Nagydíj után véget ér. „Amikor szeretsz valamit, soha sem gondolsz arra, hogy egyszer vége lesz. De reálisnak kell maradnunk: van kezdet és van vég. Vasárnap lesz az utolsó versenyem pilótaként a Forma-1-ben. Túl sok minden van, amit mondani szeretnék, de nagyon kevés az időm rá. Ha egy mondatban kellene kifejeznem, akkor azt mondanám, hogy mindent szerettem – az embereket, akikkel együtt dolgoztam a jó és rossz napjainkon, mert az élet nem lehet mindig egyszerű. Épp ezért érdekes. A vezetés szintén izgalmas volt. Viszont ez nem azt jelenti, hogy ezután csak otthon fogok ülni, noha szeretem a feleségem és a gyermekeim. Valamit mindenképp csinálni akarok, komoly tárgyalásban állok a Jordannel.”
Utolsó hétvégéjén nem tartozott a dobogóra, sőt, még a pontszerzésre esélyesek közé sem, így mindenkit meglepett, amikor a veterán utoljára még robbantott egy nagyot: a pénteki második szabadedzésen fél másodperccel előzte meg Juan Pablo Montoyát, így az élen végzett! Az örök optimista Eddie Jordan az edzés végén még rátett egy lapáttal: Alesi akár lehetett volna gyorsabb is… A japán kötöttségekkel rendelkező versenyző (felesége, Kumiko a felkelő nap országának szülötte) különösen élvezte a száguldást, nem csak ezért, mert párja otthonában versenyez. „Biztosra veszem, hogy ez lesz életem leggyorsabb hétvégéje, imádom az autóversenyzést, szükségem van rá, és a legjobb módon szeretném befejezni.”
Az időmérő edzésen azonban nem alakult minden ilyen fényesen, hiszen Alesi csak a 11. rajthelyet tudta megszerezni utolsó futamára. „A vezetés minden egyes pillanatát élveztem, persze jobb lett volna, ha előrébb végzek a rangsorban az utolsó időmérőmön, mert a 11. hely nem túl fényes a csapatnak. Úgy érzem, kihoztam a legtöbbet az autóból.”
Így jött el Jean Alesi pályájának utolsó versenye, amelyhez úgy állt rajthoz, hogy Richie Ginther 1964-es rekordja óta az első pilóta lesz, aki minden futamot be tud fejezni a szezonban. A sors azonban másképp akarta, akárcsak azt, hogy ne ő legyen a kilencvenes évek toppilótája a Williams színeiben. A hatodik körben Kimi Raikkönent üldözte a 9. helyért, az előtte haladó Sauber pedig egyszerűen jobbra vágódott a nemrégről rossz emlékű Dunlop-kanyarban. Sajnos olyannyira közel autóztak egymáshoz, hogy Alesinek nem volt esélye elkerülni az ütközést, így páros mutatvány-szerűen vágódtak együtt a gumifalba. Alesi „csak” a Jordan jobb oldalát amortizálta le, Raikkönen viszont tropára törte autóját, de szerencsére mindketten ép bőrrel úszták meg a látványos balesetet.
Mialatt a pályabírók a roncsokat takarították, a láthatóan frusztrált Raikkönen egy kerti kisszéken pihente ki a csattanást, Jean Alesi pedig sportszerűen nyújtotta a kezét – itt egyikük sem volt hibás. „Mindketten szerencsések voltunk” – említette az eset után az F1-es sisakját örökre felakasztó pilóta. „Örülök, hogy nem okoztam neki sérülést, mert az autó orra elég magasan van. Addig a pontig minden rendben haladt, és sajnálatos, hogy így kell befejeznem karrierem. Ez az élet, ez az autóversenyzés, el kell fogadnunk.” Eddie Jordan, aki fejet hajtott motorszállítója előtt, így összegezte pilótája visszavonulását : „Sajnálom Jeant, szomorú befejezése ez a hétvégéjének. Noha filozofikusan áll hozzá a dolgokhoz, látszott rajta, hogy élvezte a hétvégét.”
Jean Alesi személyében karizmatikus alakját veszítette el a Forma-1, de hála Istennek nem búcsúzott el örökre a versenypályáktól: 2002 és 2006 között a DTM, később pedig a SpeedCar rajongóit örvendeztette meg különleges vezetési stílusával. Bár sokan sajnálták amiatt, hogy hátat fordít az F1-nek, csak az általa is hangoztatott klisé juthat eszünkbe: amit szeretünk, azt el kell tudnunk engedni.
