Az 1980-as évek végén és a következő évtized elején rengeteg privát csapat érkezett a Formula-1-be, de ezek legtöbbje vagy nyom nélkül eltűnt (bele sem érdemes kezdeni ezen istállók felsorolásába), vagy más néven folytatta az F1-es szereplést, mint például a Jordan, mely előbb Midland lett, majd Spyker, jelenleg pedig Force India néven ismerhetjük. Egy név viszont jelenleg is ott van a mezőnyben, sőt még akkor sem tűnt el onnan, amikor néhány éven át a BMW gyári csapataként szerepelt: a Sauberé.
De kezdjük az elején, hiszen a ma 71 éves Peter Sauber nagyon hosszú utat járt be, mire eljutott a Formula-1-ig. Svájcban született, ott is nőtt fel, s mai szemmel nézve viszonylag későn, 23 évesen kezdett az autóversenyzés iránt érdeklődni. Persze ez akkor és ott nem is volt könnyű, hiszen az országban az 1955-ös Le Mans-i tragédiát követően betiltották a versenyzést, s csak néhány helyi eseményt engedélyeztek, többek közt hillclimb-futamokat.
Sauber három évvel azt követően, hogy részt vett első hegyiversenyén, úgy döntött, hogy az autósportra teszi fel életét, és eladta a családi vállalkozást, egy közlekedési lámpákkal foglalkozó céget, majd megépítette első versenyautóját, a Sauber C1 kódnevet viselő Ford-motoros gépet, mellyel meg is nyerte az 1970-es országos hillclimb-bajnokságot. A C betű, mely a mai napig szerepel az istálló minden egyes autójának nevében, Sauber felesége, Christiane nevének kezdőbetűje.
A Sauber C1 nem kevesebb, mint tíz évig használatban maradt, de később már más versenyzők értek el vele sikereket, akárcsak utódaival, hiszen Sauber figyelme egyre inkább az autóépítés és a csapatvezetés felé fordult. Az ekkoriban szinte évről évre érkező új modellek egyre több sportautó-versenyen indultak, 1977-ben pedig a legendás Le Mans-i futamon is rajthoz állt a kétliteres BMW-motor által hajtott C5-ös, s féltáv körüli kieséséig vezette kategóriáját – akárcsak a rákövetkező évben.
Egy rövid (de annál eredményesebb) BMW-s kitérőt követően Sauber és a pilótából lett csapatmenedzser, Max Welti ismét az autóépítés felé fordultak: 1982-ben elkészült az új C6-os, melyet már szélcsatornában terveztek. Ezt újabb prototípusok követték, majd miután a Mercedes-motoros C8 négy évvel később, 1986-ban megnyerte a nürburgringi 1000 kilométeres futamot, Peter Sauber és a stuttgarti gyár egyre szorosabbra fűzték kapcsolatukat.
Az új C9-es egészen fantasztikusan sikerült: összesen 21 versenyt futott, ebből 13-at megnyert, a Team Sauber Mercedes pedig dominált az 1989-es sportautó-világbajnokságban. A Le Mans-ban a 400 kilométer per órás álomhatárt is elérő C9-et, mely Mass-szal, Reuterrel és Dickensszel meg is nyerte a versenyt, a következő évben már a C11 váltotta fel, a bajnoki eredmény pedig ugyanaz volt, mint az előző idényben: a csapatok és a versenyzők közt is mindent vitt a Sauber.
Ekkor tűnt fel a csapat színeiben egy ifjú német tehetség, egy bizonyos Michael Schumacher, aki három versenyen állt rajthoz Jochen Mass oldalán, ezeken két második és egy első helyet szereztek, és Schumacher úgy lett ötödik a bajnokságban, hogy csupán a versenyek egyharmadán vett részt. A fiatal versenyző 1991-ben is nyert egy futamot a Sauberrel, de ekkor már mind ő, mind Peter Sauber egyre inkább a Formula-1-re koncentráltak... A csapatvezető végül 1993-ban vágott bele a nagy kalandba, de ez már egy másik történet, amit majd egy másik alkalommal idézünk fel.
