Az 1976-os szezonban két fő megpróbáltatáson kellett Laudának átesnie: a Nürburgringen kis híján belehalt balesetébe, az utolsó versenyen, Japánban pedig elveszítette a második bajnoki címéért folytatott küzdelmet. 1977-ben sebessége nem ért fel az elmúlt három szezonban mutatottal, Dél-Afrikában azonban először győzött balesete óta, kiegyensúlyozott teljesítményével pedig szorgalmasan gyűjtötte a pontokat, ahogy a versenyek teltek, egyre jobban lerázta magáról a többi élmenőt, Jody Schecktert, Mario Andrettit, Carlos Reutemannt és az előző évben őt legyőző James Huntot.
A Brit Nagydíjtól kezdve öt versenyen keresztül első vagy második helyen ért célba, így Watkins Glenbe óriási, 27 pontos előnnyel érkezett meg: ez azt jelentette, hogy elég volt egyetlen pontot szereznie akkor is, ha a bajnokságban második Scheckter nyer, és már az övé a második világbajnoki cím.
A gyenge címvédő szezont futó James Hunt már pénteken új pályacsúcsot állított fel, mivel pedig szombaton leszakadt az ég, köre pole-pozíciót ért Hans-Joachim Stuck és John Watson Brabhamjei előtt. A verseny szintén szemerkélő esőben kezdődött, egyedül Watson kockáztatta meg a száraz gumikon való indulást. Stuck állt az élre Hunt és Andretti előtt, a hetedik helyről induló Lauda pontszerzőként haladt Scheckter előtt, habár a körülményeket jól érző dél-afrikai nemsokára legyűrte.
Stuck kuplungja nagyon hamar tönkrement, a német versenyző csak nehezen tudott váltani, ennek ellenére a 15. körben már 4 másodperces előnnyel állt Hunttal szemben. Épp lekörözött lassú versenyzőket, amikor váltója nem vette be a sebességet, ő pedig elvesztette az irányítást, és a szalagkorlátnak csapódott. Huntnak ekkor már 10,5 másodperces előnye volt Andrettihez képest, és úgy tűnt, a verseny további része nem lesz túl izgalmas.
10 körrel a leintés előtt már 22 másodperces fölényt tudhatott magáénak, a csapat ekkor üzent neki, hogy nyugodtan visszavehet a tempóból. Csak azt nem közölték vele, mennyire: Andretti a Lotusszal másodperceket faragott le minden körben, az utolsót 1,5 szekundumos hátránnyal kezdte meg. Miközben az amerikai közönség majd felrobbant örömében, végre a McLaren is kapcsolt, és figyelmeztette versenyzőjét: szíveskedjen a gázra lépni. Hunt megtette, és végül megszerezte a győzelmet. Jody Scheckter állt még a dobogóra.
Mivel a Wolf csapat versenyzője nem nyert, Niki Lauda mindenképp világbajnokká vált: az osztrák egyébként a negyedik helyen ért célba. A szezon során szerzett pontjait 72-re növelte, ami a legmagasabb volt pályafutása során, a Kanadai és Japán Nagydíjakon pedig további csúcsokat dönthetett.
A versenyző és csapata, a Ferrari kapcsolata azonban ekkorra már rég menthetetlenül megromlott. Minden okot a nürburgringi balesetre lehet visszavezetni. A csapat a támogatásáról biztosította Laudát, ennek ellenére amíg kórházban volt, már kijelölték helyettesét Carlos Reutemann személyében. A Japán Nagydíjon elvesztett bajnoki címért is Laudát okolták - az istálló vezetői meg akarták győzni a versenyzőt, hogy folytassa a futamot, de az osztrák hajthatatlan maradt. Nem segítette a kapcsolatot az sem, hogy 1977-ben Lauda csapattársa épp Reutemann lett.
Az USA Nagydíjon már mindenki tudta, hogy az osztrák világbajnok a Brabhamhez igazol jövőre, és a szóbeszéd arról szólt, már az év végéig sem húzza ki csapatánál. Utólag Lauda is beismerte: már csak azért vezetett a vörös istállónál, hogy megnyerje a bajnoki címet. A Ferrari bejelentette, hogy a következő héten rendezett kanadai versenyre egy harmadik autót készít fel Gilles Villeneuve - Lauda következő évi utódja - számára, de plusz kocsira nem lett szükség: a friss világbajnok el sem utazott a nagydíjra.
