Az indianapolisi két és fél mérföldes oválpályát 1909-ben nyitották meg: ez az egyik legrégebbi, még ma is működő pálya. Az Indy 500 pedig a leghosszabb idő óta megrendezett verseny. Ez a futam a Formula-1 első évtizedében, 1950 és 1960 között a versenynaptár része volt, világbajnoki pontokat ért: de valójában saját szabályrendszer volt hatályban, F1-es versenyzők pedig szinte egyáltalán nem vettek részt rajta - legtöbbször még a statisztikusok is figyelmen kívül hagyják.
Azután 1959-ben jött az Egyesült Államok Nagydíja Sebringben, a későbbiekben olyan pályákkal, mint Riverside, Watkins Glen, Long Beach vagy Las Vegas: volt, amikor egy évben háromszor is az országban versenyzett a mezőny. A legnagyobb durranás azonban 2000-ben következett: a cirkusz nyolc év kihagyás után tért vissza az Ãllamokba, és rögtön annak legnagyobb múltú pályájára.
Az attrakcióra a Formula-1 történetének legnagyobb nézőserege volt kíváncsi, 250 ezer ember - 40 ezerrel több, mint öt évvel korábban, Adelaide-ben. "A súlyos tömegben voltak veterán fanatikusok, akik látták Jim Clarkot, Jackie Stewartot és Ayrton Sennát versenyezni és nyerni az Egyesült Ãllamokban. Úgyszintén kíváncsi Nascar, CART és IRL-rajongók, akik az első nagydíjukon jártak. Sokat látott Indy 500-törzsvendégek üdvözölték Jacques Villeneuve visszatérését arra a helyre, amely a kezdőlökést adta hírnevének" - beszélt a közönségről egy akkori leírás.
Formula-1-es versenyt természetesen nem lehetett oválpályán megrendezni - a hagyományos vonalvezetés egyik kanyarját és célegyenesét kombinálták egy belső kialakítással. Utóbbi részt Eddie Irvine épp a Hungaroringhez hasonlította. "Mint egy keverék Monza és Budapest között. A belső szakasz nagyon lassú. Igazából még Budapestnél is lassabb sok helyen. Aztán itt van a nagyon gyors rész, folyamatosan padlógázon. Egyértelműen nagyon jó pálya" - mondta az északír versenyző, akkor már a Jaguar színeiben.
Az év megszokott főhősei, a Ferrari és McLaren írták az edzések történetét, a Benettonnak azonban például látványosan nem sikerült kedvező beállítást találnia a kettős karakterű helyszínre. Az időmérőn a csapattársak szélárnyékozással segítették egymást: ilyet már hosszú ideje nem láthattak a Formula-1 rajongói. Rubens Barrichello segítségével Michael Schumacher már az időmérő edzés közepén megfutotta pole-körét: David Coulthard - Mika Hakkinen közreműködésével - csak 0,126 másodpercre tudta megközelíteni. A rövidebbet húzó két csapattársé, Hakkinené és Barrichellóé lett a harmadik-negyedik pozíció.
Némi meglepetést okozhatott, hogy Hakkinen csak csapattársa mögé kvalifikált: mindössze kétpontos előnnyel ekkor még ő volt a bajnokság éllovasa, a csapatnak minden erejével segítenie kellett volna őt Schumacherrel szemben, helyette a finn játszott másodhegedűst Coulthard szélárnyékoztatásával. Az indianapolisi oválpálya valaha téglából épült fel: manapság erre egyetlen téglacsík emlékeztet. Közvetlenül az első rajtsor előtt: a téglacsík azonban sokkal kevésbé tapad, mint az aszfalt, amely egy lassan haladó F1-es autónál kerékkipörgéshez vezet: ez hajszálnyi, de a rajtnál akár meghatározó veszteséget okozhat.
Mivel a hátrébbról rajtoló autók nagyobb sebességgel érkeznek a téglacsíkhoz, náluk ez a veszteség kisebb: így lehet, hogy Indianapolisban a harmadik rajthely többet ért, mint az első és második. A McLaren húzása bizonyítéka annak, a Formula-1 mérnökei milyen ravaszul próbálnak megragadni minden apró lehetőséget. A gondolatmenet azonban ferraris fejekben is végigfutott: Jean Todt máris az FIA-t kereste, hogy panaszt tegyen a riválisok tisztességtelen előnyére. Végül a rajtrácsot egy sorral hátrébb helyezték.
Vezető helyét azonban Schumacher így sem tudta megőrizni, David Coulthard ment el mellette - később kiderült, hogy a skót előbb indult a kelleténél. A futam vizes pályán rajtolt, az elsőbb körök legnagyobb izgalmát az adta, ki indult el esős, átmeneti vagy épp száraz abroncsokon. Jenson Button (Williams) és Jarno Trulli (Jordan) kölcsönösen defektet okoztak egymásnak, a vezető csoport azonban elkerülte az efféle galibákat. Coulthard, annak biztos tudatában, hogy hamarosan büntetést fog kapni, igyekezett feltartani Schumachert, hogy ezzel is segítse a bajnoki címre pályázó Hakkinent - ez cseppet sem nyerte el a német tetszését.
Nemsokára azonban Schumacher meg tudta előzni riválisát, Coulthard pedig megkapta 10 másodperces bokszutcai büntetését elrontott rajtjáért. Hakkinen már a 7. körben kijött kereket cserélni, ettől remélve, hogy taktikai előnybe kerül a ferrarissal szemben. Azonban beragadt az esőgumikkal ötödik helyen vitézkedő Gaston Mazzacane mögé. Körökön át képtelen volt megelőzni őt: miután a Minardi pilótája is kiállt, hirtelen négy és fél másodpercest javultak a finn bajnok körei.
Hakkinen négy másodpercre közelítette meg riválisát, amikor bekövetkezett a dráma: a McLaren motorja megadta magát, Hakkinen pedig kiesett. Két hátralevő versennyel hatalmas érvágást szenvedtek reményei. A második helyezett Ralf Schumacher ekkor, a táv harmadánál már 12 másodpercre elmaradt bátyjától. És ez is nőni kezdett, amikor a Williams-versenyző is motorproblémát észlelt.
Schumacher ezután egyik legunalmasabb versenyét futotta, a leintés előtt nem sokkal annyira elbambult, hogy megpördült: Ross Brawnnak kellett rászólnia, ébredjen fel. Megnyerte a versenyt: 2 pontos hátránnyal érkezett Indianapolisba, 8 egység előnnyel távozott onnan. A következő futamon, Japánban már világbajnokká avatták. Barrichello számtalan előzéssel feljött a második helyre, Heinz-Harald Frentzen állt még a pódiumon a Jordannel, épphogy leszorítva onnan a közönségkedvenc Jacques Villeneuve-öt. Coulthard végül ötödikként futott be.
