Steward
Héjas Szilárd
Pontállások Versenynaptárak Pilóták Csapatok
2019. november 17. vasárnap
Ralikrossz

Öt dolog, amit az élsport tanított

A nemzetközi autósportnak olyan szintjén, amilyen a ralikrossz Európa-bajnokság, az érvényesüléshez elengedhetetlen a folyamatos fejlődésre, tanulásra való hajlam. Marton Gergely hamar felismerte, az autóversenyzés jóval több, mint tövig nyomni a gázpedált, ezáltal pedig 21 éves korában már az Eb Super 1600 kategóriája ezüstérmesének nevezheti magát. Ő maga öt pontban foglalja össze, mit tanult közel tíz év alatt a versenypályákon.

1. Az önismeret alap.

Persze hallottuk már sok helyen, hogy „fontos az önismeret”, de ezalatt én most arra gondolok, hogy vannak olyan egyéni fizikális és mentális tulajdonságai minden sportolónak, melyekkel tisztában kell lennie. Én például nem szeretek túl sokat az adatelemzéssel foglalkozni, mert számomra sokkal fárasztóbb, mint a lényeget összerakni fejben. Ismerek olyat is, akinek alacsony vérnyomása miatt hosszabb, pörgősebb bemelegítésre van szüksége. Ezek olyan apró dolgok, amelyekre tudatosan figyelve és beépítve őket a hétköznapokba (és hétvégékbe) nagy előrelépést lehet tenni. Ezen tulajdonságok feltérképezésében nagy segítséget jelent egy szakember jelenléte. 

2. Az önvizsgálat visz előre.

Minden sportnak része egy rakás olyan elem, melyeket nehezen tudunk irányítani vagy egyáltalán nem is vagyunk rájuk hatással. Ilyen az időjárás, a többi versenyző vagy a bírói döntések, melyek természetesen alakíthatják nem a mi előnyünkre a helyzeteket. A korábbi években sokszor akadályoztam magamat azzal, hogy bizonyos szituációkban azt kerestem, ki a hibás, kire lehet mutogatni. De rá kellett jönnöm, a nap végén úgyis az számít, hogy hanyadiknak int le a kockás zászló, vagy hogy hány pontot zsebelünk be a hétvégén. Fontos, hogy minden szerencsétlen helyzetből tanuljunk valamit, leginkább azt, hogyan tudjuk legközelebb elkerülni. 

3. Rendszer = hatékonyság.

Sok időbe és energiába telik, hogy egy ideális „rendszert” kialakítsunk magunk körül, azonban ez az, ami igazán aranyat ér. Az én rendszeremnek három fő pillérje van. Először is, hogy kikkel dolgozom együtt. A motorsportos családommal néha már-már több időt töltök, mint az első számú családommal, így értelemszerűen fontos számomra, hogy ne csak szakmailag, de emberileg is minden a helyén legyen. A második alappillér az az egyébként nagyon nehéz folyamat, hogy csak a legfontosabb dolgokra koncentráljam az energiám egy megterhelő versenyhétvégén. Ezen nagyban segít egy jól összerakott időterv. A harmadik, de talán a legfontosabb kitűzni a célt, amiért dolgozunk, hiszen ez meghatározza az első két pontot is. 

4. Kell idő a feltöltődésre.

A versenyzés, legyen szó bármilyen sportról, megterhelő fizikálisan és mentálisan is. Ahhoz, hogy legyen miből erőt meríteni a versenyzéshez, számomra elengedhetetlen, hogy azokkal az emberekkel és azokkal a tevékenységekkel töltsem a szabadidőm, akik és amik megteremtik a kellő hátteret, ami a későbbi jó teljesítményemhez szükséges. Sokan nem is gondolnák, hogy a sportot is túl lehet tolni.

5. A verseny is munkanap.

Van egy olyan attitűd, ami sokat segít a versenyhétvégéken, hogy kiegyensúlyozott tudjak maradni. Ez lehet, hogy furcsán hangzik olyannak a szájából, aki valamilyen szinten az álmát éli azáltal, hogy versenyezhet. De ha úgy gondolok egy versenyre, hogy az is csak egy átlagos munkanap, és erre gyakorta emlékeztetem magam, akkor sokkal jobban kezelem a nagy téttel járó, kiélezett helyzeteket, és könnyen feldolgozom mind a pozitív, mind a negatív impulzusokat egy hétvége folyamán. Persze, ha mindennek vége, lehet örülni, jobban, mint átlagos munkanapokon!

Ha ismerőseid figyelmébe ajánlanád a cikket, megteheted az alábbi gombokkal:
Olvastad már?