Strider Zoltán: Egészen más élményt nyújtott ez a verseny ahhoz képest, mint amikor Mitsubishivel szoktunk menni. Most igazolódott be az is, hogy a motor, amit 2004-ben építettük a Trabantnak, már nem igazán versenyképes. Amíg csak magunkban mentünk a kategóriánkban, mindig úgy éreztük, hogy egészen jól megyünk, az adottságoknak megfelelően, de így, hogy a hétvégén másik két Trabanttal szemben is versenyeztünk, már nem ez mutatkozott meg. 12 év, az 12 év… Így már futam közben el is döntöttem tehát, hogy amint hazaérünk, már visszük is a motort felújításra.
A prológon jól kezdtünk, de az első szakaszon, dombnak felfelé rögtön éreztük, hogy nem úgy megy az autó, ahogyan azt mi szeretnénk. Jócskán elmaradtunk a többiekhez képest, így a kategóriagyőzelemre már nem volt esélyünk. A gyengeségen kívül azonban más hibája nem volt a kocsinak. Élmény szempontjából fantasztikus hétvégét zártunk, főleg, amikor dombnak lefelé megindult a kis autónk, akkor nagyon tudott robogni.
Abszolút úgy érzem, hogy az előzetes tervünket megvalósítottuk, ennél jobb pályabejárást nem is tarthattunk volna a Mecsek Rallye előtt. Igaz, hogy gyengébb technikával, de nyugodtan, többször is próbálgathattuk a megfelelő íveket a hegyi szakaszon, ami nagyon hasznod lehet majd az éles ORB küzdelmekre. Ez is volt az elsődleges cél, az időeredményeket nem nagyon figyeltük. Bár így is, egy kis szerencsével, de összejött azért egy kategória második helyezés.
Vig Sándor: Nagyon örültem neki, amikor Zoli megkeresett a lehetőséggel, hogy üljek be mellé navigálni a Baranya Kupára. Habár korábban MARB-os és rally2-es futamokon már indultam, Trabantban még nem volt szerencsém navigálni. Igazán élvezetes volt vele a versenyzés, és Zoli technikája, pontossága is nagyon tetszett. Különösen nagy öröm volt számomra, hogy mindezt a mecseki pályákon tapasztalhattam ki, hiszen ez a verseny, amit leginkább vártam, ez áll hozzám a legközelebb.
A teljesítményünkkel abszolút elégedett vagyok, úgy érzem, tisztesen helyt álltunk, még egy jóval gyengébb motorú kocsival is. A kategóriánk első helyezettjét így nem is tudtuk befogni, de a második helyet így is megcsíptük. Ugyanakkor sajnálom, hogy a Serényi-Szlatnik párosnak fel kellett adnia a küzdelmeket – az ő kiesésük is hozzásegített minket ehhez az eredményhez.
Tisztában vagyok azzal, hogy nem vagyok annyira gyakorlott navigátor még, de úgy érzem, hogy a futam végére egész jól összeszoktunk, jó hangulat uralkodott a kocsiban. Ha újra lehetőség lenne rá, nagyon szívesen ülnék be mellé ismét, akár a Trabantba, akár nagyobb kategóriájú autóba. Ez úton is szeretném megköszönni Zolinak, a családjának és a csapatnak a lehetőséget, szuper élmény volt!
