„Fantasztikus hangulatban telt a verseny, nagyon jól éreztük magunkat végig Boroznaki Tibor barátommal, aki hozzám hasonlóan egy Lada VFTS-sel indult a versenyen” – fogott hozzá élménybeszámolójához Bujdos. „Én két éve versenyeztem már San Marinóban, még az IRC-ben, de akkor az murvás verseny volt, míg ez teljesen aszfalt. Kifejezetten nézőbarát rendezvény volt, hiszen az összes gyorsasági 20 kilométeren belüli távolságra helyezkedett el egymástól. A hangulat a régi szép időket idézte, zászlókkal ugráltak be a pályára a nézők, hihetetlen élmény volt ilyen körítés közepette versenyezni.”
Legnagyobb meglepetésükre magyar szurkolókkal is találkoztak a helyszínen, sőt, egy közös kalandjuk is volt velük. „Az egyik gyorson hibáztam egyet, kitört az autó kereke, és félreálltam a pálya szélén. A következő pillanatban néhány szurkoló már hozta is oda hozzánk az elhagyott kereket, és persze magyarok voltak! Ezúton is köszönöm nekik a segítséget és a szurkolást. Éjszaka megszereltük az autót, és másnap visszaálltunk a versenybe, amit végül kategóriánk negyedik helyén zártunk. A vége felé kicsit talán túlságosan is elkapott minket a verseny hangulata, és túl sokat körzőztünk a nézőknek, e nélkül talán a dobogó is meg lehetett volna. De hát az élmény fergeteges volt, és végül is ez a lényeg. Gratulálok Boroznaki Tibinek, ő a második lett a kategóriánkban” – mondta el sportszerűen a pilóta, aki végül a kinti élményadag további szeleteit is megosztotta velünk.
„Nagyon nagy élmény volt, hogy a legnagyobb sztárokhoz, Armin Schwarzhoz, Gigi Gallihoz vagy Didier Auriolhoz is nyugodtan odamehettünk barátkozni és váltani velük néhány szót, amíg például a rajtelőkészítőben várakoztunk. Fantasztikus versenyautóikat is közelről megcsodálhattuk, hallhattuk a hangjukat, ez is tovább fokozta az élményt. A pályák is nagyon jók voltak, nekem pedig ez volt az első igazi versenyem Lada VFTS-sel, és nagyon élveztem a hátsókerék-meghajtás örömeit és kihívásait. Anno én is Ladával kezdtem a pályafutásomat, de nem VFTS-sel, a Mitsubishi után pedig elég nagy volt a kontraszt. A VFTS kicsit olyan, mint egy kőbalta, de nagyon nagy élményt nyújt vezetni. Az olasz szurkolók is imádták, bár érdekes módon nem igazán tudták, hogy mi ez, a legtöbben azt hitték, hogy egy Fiat van átalakítva…” – mesélte el Bujdos Miklós.
