Nem a várakozások szerint indult az ötödik FE-szezon Vergne számára, mert bár autója, a DS Techeetah a mezőny egyik legerősebbjének tűnik, az eddigi mind a négy futamon félresiklott körülötte valami: Rijádban egy áthajtásos büntetés, Marrakeshben a rajtnál elkövetett hiba, a legutóbbi két állomáson pedig több ütközésnek is részese volt, miután csak a rajtrács sűrűjébe tudta magát kvalifikálni (ehhez egy másik méltatlankodása fűződik, hiszen azt is igazságtalannak tartja, hogy a tabella éllovasai lépnek pályára elsőként a kvalifikáción, így ők szembesülnek a legrosszabb körülményekkel).
A franciánál a legutóbbi, mexikóvárosi futam húzta ki végérvényesen a gyufát. A Nelson Piquet-vel való látványos ütközést az ő autója még átvészelte, a bajok csak ez után kezdődtek:
„Nagyon frusztráló ez az egész. Nekem jöttek, megpörgettek, és a vétkes [Mitch Evans] nem is kapott büntetést. Egész pályás sárga zászló alatt hárman megelőztek, és ők sem kaptak büntetést. Valaki úgy előzött meg, hogy levágta a sikánt és nekem csattant, de ő is megúszta” – háborgott a Motorsportnak nyilatkozva Vergne. „Szóval csak szeretném megérteni, hogy mi is a szabály. Talán egy új szabály lépett életbe, és a következő versenyen mindenki nekimehet a másiknak! Mert már most is ez a helyzet.”
„Én nem így játszok, mert számomra ez nem autósport. Nem szeretem az ilyenfajta versenyzést, és a Formula-1-ben nem is láthatunk olyat, hogy a versenyzők szüntelenül egymásnak ütköznek. Remélem, lesz ebben változás, mert egyáltalán nem élvezem.”
Az erre a szezonra érkezett új, Gen2-es autók egyik tulajdonsága, hogy azokkal a versenyzők még könnyebben tudnak egymás közelébe férkőzni és csatába bonyolódni, de Vergne szerint ennek nincs akkora hatása, hogy ezzel lehessen magyarázni a megszaporodott ütközéseket. Szerinte egyébként sem a közelharcokkal van baj, inkább a megfelelő és arányos büntetések elmaradásával.
„Tavaly is ugyanilyen szorosak voltak a csaták, a szabályokat viszont akkor még nagyon szigorúan betarttatták. Zürichben bokszáthajtásos büntetést kaptam, amiért két tizedmásodperccel a teljes pályás sárga zászlós jelzés vége előtt a gázra léptem. Ehhez képest most Mexikóban három autó megelőzött engem ilyen körülmények között, és semmi nem történt velük.”
„Vagy ott van Robin Frijns esete, aki rendesen feltartotta Jerome d’Ambrosiót az időmérőn. Akadályozta őt, ezzel teljesen tönkretette a körét, cserébe viszont csak egy három rajthelyes büntetést kapott. Vajon ez mit üzen? Ha valakivel a bajnoki címért harcolok, ugyanígy föltarthatom őt, majd futok egy jó kört. Ő az utolsó helyre került, én pedig csak egy háromhelyes büntetést kapok? Ennek semmi értelme. Most Mexikóban sem volt semminek értelme.”
„Profi autóversenyzőként fölkerestem a versenyigazgatót, és feltettem neki ezeket a kérdéseket, de nem volt válasza. Mármint a munkáját jól elvégezte, hiszen mindent látott és jelentette is a történteket [a versenybíróknak], de azt már szerintem egyikünk sem érti, ami a döntéshozatalnál történt.”
Érdekes, hogy Vergne most a büntetések elmaradása miatt panaszkodik, miközben a Formula-E-ben évek óta inkább a túl gyakori szankciók szokták kiverni a biztosítékot a versenyzőknél. E tekintetben az idei santiagói verseny jelentette a csúcsot, ahol Lucas di Grassi az időmérőről való kizárását titulálta „a motorsporttörténet legbutább büntetésének”, míg Alexander Sims egy olyan ütközésért kapott utólagos időhozzáadást, amiről valószínűleg sohasem fog kiderülni, hogy ténylegesen megtörtént-e. De talán éppen ezek a szélsőségek adnak igazat Vergne szavainak.
