A Marrakesh ePrix hétvégéjén körbekérdeztük az elektromos széria újoncait, első tapasztalataik szerint miért olyan nehéz felvenni az élmezőny ritmusát ezekben az autókban, miközben az vitathatatlan, hogy fizikálisan nem teszik ki olyan nagy igénybevételnek a versenyzőket, mint más együléses autók. Mindenki a gépek működtetésének bonyolultságát, a mentális terheket emelte ki: Felipe Massa, Gary Paffett és Stoffel Vandoorne számára is ez nehezíti meg a kezdést.
Egy másik újonc, Pascal Wehrlein a szezonnyitón még nem volt ott, csak Marrakeshben ejtette meg debütálóhétvégéjét, ami felemásan sikerült számára: az időmérőn remek kört futva a 7. helyre kvalifikált, a versenyen azonban már az első kanyarban megsérült az autója, amikor a kavarodásban Lucas di Grassi hátulról beleszaladt a Mahindrájába – a német a kör végén leparkolt a garázsban, dühe szemmel látható volt. Úgy gondolja ugyanis, hogy tudta volna tartani a lépést csapattársával, a mögüle rajtolva is futamgyőzelmet szerző Jerome d’Ambrosio.
„Valahol Jerome közelében végezhettem volna” – felelte az Autosportnak, majd arra a kérdésre, hogy érzése szerint tényleg képes lett-e volna első nekifutásra úgy menedzselni autója energiaszintjét, mint a legjobbak, így folytatta: „Igen, szerintem ez nem olyan bonyolult. Kell persze egy kis tapasztalat, hogy versenykörülmények között meg tudjuk hozni a helyes döntést, de összességében ezt nem tartom olyan nehéznek. Végül is tudjuk, hogy milyen értékeket kell elérnünk, és elég sokat gyakoroljuk a szimulátorban. De az időmérőre való felkészülés is így valahogy működik: megvannak a procedúráink, és ha egyszer megjegyeztük, akkor ott marad a fejünkben.”
Bár a versenynap fő eseményéről, a háromnegyed órás futamról a kiesése miatt szinte teljesen lemaradt, az FE-programja mellett a Ferrarinál is fejlesztőpilótai munkát kapó Wehrlein tetszését azonnal elnyerte az elektromos széria – nem utolsósorban azért, mert itt nem kell, és nem is lehet annyit elemezgetni az adatokat, mint az F1-ben.
„Rengeteget tanultam a Formula-E-ről, leszámítva persze a versenyzést! Nagyon sűrű a napunk, és olyan korán kezdtünk, hogy még sötétben is vezettünk. De tetszett, igazán élveztem. Sokat vezetünk és keveset beszélünk, nincs annyi megbeszélésünk, hogy öt óra alatt próbálnánk meg megtalálni az utolsó tizedmásodpercet is” – mutatott rá.
