Stoffel Vandoorne első FE-hétvégéjén, az Ad-Diriyah ePrix-n hiába rajtolt a remek negyedik helyről, a verseny során fokozatosan hátracsúszott a mezőnyben. A szintén újonc Felipe Massa 45 perc alatt három büntetést is kapott különféle, energiaszint-túllépéssel kapcsolatos vétségekért. Tavaly ilyenkor a háromszoros Le Mans-győztes André Lotterer sem nagyon tudta, hogy hova keveredett, az F1-es világbajnok Jacques Villeneuve-nek pedig 2015-ben három hétvége is elég volt, hogy tele legyen a hócipője a sorozattal. Mi olyan nehéz a Formula-E-ben, ami miatt lehetetlennek mondható, hogy valaki első nekifutásra ráérezzen? És itt nem is azonnali dobogóesélyről, hanem egyszerűen csak a szükséges ritmus felvételéről kell beszélnünk.
A Marrakesh ePrix pénteki napján a helyszínen a Formula.hu erről faggatott több versenyzőt is, kezdve azzal az Alexander Simsszel, aki talán a legjobb példája az újoncok kötelező szenvedésének: míg csapattársa, Antonio Felix da Costa a BMW Andretti megtáltosodását kihasználva győzelmet aratott a szezonnyitón, a brit a pontszerző helyeken kívül ért célba, és egyelőre nem tudja megjósolni, mikor lesz képes ő is a kiaknázni a Formula-E autóiban rejlő teljes potenciált.
„Rengeteg dolog történik, amiket észben kell tartanunk vezetés közben. Én hosszútávú versenyzéssel a hátam mögött érkeztem, ahol szintén kellett gondolkodnunk az üzemanyagspóroláson és hasonló dolgokon, de ott közel sem volt annyi összetevő, mint itt a Formula-E-ben. És ezt nem negatívumként mondom az FE-re nézve, egyszerűen csak itt jobban meg kell dolgoztatnunk az agyunkat, miközben éppen nagy tempóban beveszünk egy kanyart. Szóval hatalmas kihívás úgy dolgozni, hogy minden paraméter a helyén legyen” – mondta lapunknak Sims.
Szintén pocsékul indult – kiesésétől eltekintve is – a kezdés a DTM-ből bajnokként érkezett Gary Paffett számára, akinek bevallottan újdonságot jelent, hogy több mint egy évtized után ismét el kell kezdenie tanulni.
„Nagy kihívás, de persze a DTM is az volt – viszont mivel azt 15 éven keresztül csináltam, egy idő után már az egész természetesnek tűnt számomra. Mindent tudtam az autóról, mindent tudtam a sorozatról, szóval egy idő után már nem is nagyon kellett gondolkodni a dolgokon, csupán az volt a feladatom, hogy gyorsan vezessek” – kezdte a 37 éves brit, aki a mezőny egyik legidősebb tagja. „ A Formula-E viszont olyannyira más, hogy még a többi együléses sorozattól is eltér. Rengeteg dolog történik, rengeteg minden van a kormányon, amelyekre oda kell figyelni a verseny hevében is, észben tartva, hogy melyik információt a verseny melyik szakaszában használhatjuk fel. De bizonyára ezzel is ugyanaz a helyzet, hogy minél több futamot teljesítünk, annál természetesebbé válnak a folyamatok. Egy pár szezon után már biztosan kevésbé lesz stresszes, jelenleg viszont az újdonság ereje miatt még elég nagy kihívások elé tud állítani.”
Az elhangzottak alapján a Formula-E-re akár ráhúzható a „többet ésszel, mint erővel” szlogen is, hiszen az sem titok, hogy fizikálisan jóval kevésbé megerőltető az elektromos autók vezetése, mint más együléseseké – ennek oka többrétű, az alacsonyabb sebességtől a gyengébb tapadáson át az elektromos hajtás sajátosságaiig sok minden szerepet játszik benne, és ez teszi lehetővé azt is, hogy egy FE-autót „alapjáraton” tényleg szinte bárki képes legyen elvezetni. Elvégre más formulaautós, de egyéb csúcssorozatban sem láthatunk olyat, hogy hírességek, akár modellek vagy színészek is a volán mögé üljenek és könnyűszerrel elmenjenek egy bemutatókörre: a közelmúltban például a celebvilágból érkezett Emily Ratajkowski vagy az indiai Gul Panag is „versenyzővé” avanzsálhatott így, ami ugyan kétségtelenül segíti a sorozat népszerűsítését, mégis elvesz az autók és az egész sorozat varázserejéből, hatalmasságából. Formula-1-es autóval például nem parádéznak civilek, nem is tudnának komoly felkészítés nélkül, és valószínűleg jól is van ez így.
Napjaink egyik legfoglalkoztatottabb női versenyzője, a DS Techeetah-val ezen a hétvégén is tesztelő, az F1-ben a Sauberrel kapcsolatban álló és a Formula-2-es versenyzést mérlegelő Tatiana Calderon szerint viszont abba nem kell túl sokat belelátni, hogy lassú tempóban ki, milyen autót képes körbevezetni, a Formula-E attól továbbra is az egyik legnehezebben kitanulható versenysorozatnak számít.
„Szerintem talán bármilyen versenyautót körbe tudnának vezetni hétköznapi emberek, de nagyon más, amikor a határon kell vezetni – és nem csak fizikailag, hanem mentálisan is. Tényleg rengeteg dolgot kell menet közben állítani a kormányon. Fizikailag nagyon más, mint egy GP3-as vagy egy F2-es autó, amelyek sokkal nagyobb leszorítóerővel rendelkeznek és a kormányuk mozgatása is nehéz. De ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy könnyű lenne” – tette hozzá a kolumbiai versenyző.
