Max Verstappen elárulta: csak részben élvezte a Las Vegas-i Nagydíjon látott oda-vissza előzgetést, szerinte pusztán az akkumulátoroknak – és részben a jelentős szélárnyékhatásnak – volt betudható a sok manőver és a jojózás.
Az FIA dobogósoknak tartott sajtótájékoztatón elhangzott, egyelőre hivatalosnak nem tekinthető adatok szerint 35-ször változott az éllovas személye a futam során, és összesen 352 előzés történt a versenyen. Ám amikor Verstappennek nekiszegezték a kérdést, hogy mikor élt át utoljára hasonló győzelmet, a holland a tőle megszokott élcelődéssel reflektált:

„Valószínűleg nem kellene kimondanom. Talán nem kellene… Emlékszem egy ilyen győzelemre, amikor a Mario Karttal játszottam. Néha visszaesel, aztán kapsz draftot, és azzal visszazárkózol. Valahányszor hátraesel, gyorsabb leszel. Úgyhogy akkor éreztem utoljára ilyesmit.”
A taktikát sem bonyolította túl a Red Bull pilótája: „Csak nem akartam visszaesni a bolyban, ezért próbáltam minden manőver után elérni, hogy legyen töltöttségem a visszaelőzéshez kívülről vagy belülről. Ez volt ma a kulcs. Nem akartam visszaesni, ezért eltökélt voltam, hogy későn fékezzek vagy bármit megtegyek, hogy az élen maradjak.”
Arról, hogy minek volt köszönhető a verseny őrült képe, Verstappen így vélekedett: „A szélárnyék és az energia-leadás kombinációja volt. Ha egy másodpercen belül vagy, van előzésmódod is, ami itt nagyon erős, ezért nem tudsz ellépni” – mutatott rá a négyszeres világbajnok. A mellette ülő két McLaren-pilóta, Lando Norris és Oscar Piastri is megjegyezte, hogy a szezon korábbi szakaszaiban látott jojóversenyzéshez képest Las Vegasban nagyobb volt a jelentősége a szélárnyéknak.
Verstappen arról is őszintén beszélt, hogy versenyzőként csak mérsékelten élvezte az ilyesfajta csatákat: „Show szempontjából igen, élveztem a visszaelőzéseimet és mindent, de inkább szeretem ezt a versenyzői szívemmel nézni. Még csak a pulzusom sem emelkedett meg, egyáltalán nem voltam ideges, mert… nem is tudom, úgy éreztem, mintha csak kocsikáznék odakint, próbáltam megnyomni az akkumulátor gombját, amikor kellett vagy amikor védekeztem. De valószínűleg kívülről, a show szempontjából élveztétek” – mondta a holland, aki arra a kérdésre, hogy ezek szerint belülről nem volt annyira intenzív a harc, mint kívülről tűnt, így felelt: „Igen, legalábbis nekem ilyen volt.”

A másodikként befutó Norris is hasonlóan látta: „Szerintem Max jól elmagyarázta. Versenyzési szempontból kívülről valószínűleg a valaha volt legjobb Formula-1-es futamnak tűnt. Sosem tudhattad, mi fog történni, a semmiből történtek előzések. Viszont olykor 20-30 km/h-s közeledési sebességek voltak, különösen hozzánk képest, és néhány előzés még csak nem is volt előzés, mert csak megnyomtuk a boostot, és elmentünk valaki mellett.”
„De így is jó volt a versenyzés, így is pozíciókért harcoltunk, sok jó dolog volt. De biztos vagyok benne, ha nem ilyen lenne az akkumulátor, akkor is ugyanilyen sok előzés lenne, és pilótákként még jobban élveztük volna, mert végig padlógázzal mehetnénk, és nem kellene a töltöttségen meg ilyesmiken gondolkodnunk. Úgyhogy lehetett volna még jobb, ezt akarom mondani. Képzeljük el 2030-ban: atyaég, az lesz a legjobb verseny, amit valaha láttunk!”
Norris utóbbi megjegyzésével arra célzott, hogy immár hivatalos, hogy 2030-ban visszatérnek a V8-as erőforrások, a jelenleginél sokkal kisebb arányú elektromos komponenssel. Addig viszont még van három év, 2028-ra pedig két lépcsőben 60-40 százalékra módosítják a belső égésű motor és az elektromos rész arányát – ez pedig Verstappen szerint csak toldozgatás-foltozgatás:
„Minél nagyobb az arány a motor oldaláról és minél kisebb az akkumulátoré, annál jobb. De ez a 60/40-es arány olyan, mintha csak egy kicsit megcsiklandoznánk a dolgokat. Ha akarsz akkumulátort, legalább 80/20-ig el kell menni, hogy normálisabb legyen. De reméljük, 2030 mindent vagy legalább a nagy részét megoldja.”