Bravúros időmérőt teljesített Carlos Sainz, aki a továbbfejlesztett Williamsszel bejutott a Q3-ba, és ott a kilencedik helyet szerezte meg – miközben csapattársa, Alexander Albon négy tizedmásodperccel volt nála lassabb a Q2-ben.
FRISSÍTÉS: egy utólagos büntetés miatt mégis elveszíti ezt a pozíciót, részletek ebben a cikkben!
A spanyol szerint az autó javult, csapatként is kicsit jobban értették, de így is sok mindennek kellett összeállnia ahhoz, hogy megszülethessen ez az eredmény.
„Kellett egy kis idő, hogy csapatként jobban megértsünk mindent. Tudtam, hogy ez a pálya feküdhet nekünk és hogy a fejlesztéssel talán valamivel jobb pozíciókért küzdhetünk, mint mostanában, de valójában ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor ez a Q3 egy túlteljesítés” – fogalmazott Sainz a Formula.hu jelenlétében.
„Szerintem most csapatként telibetaláltuk a gumitaktikát, kimaxoltuk a pályapozíciót és az egész időmérős tervet, és én is kimaxoltam a köröket. Futottam néhány nagyon komoly kört ma a határokat feszegetve. Örülök, hogy ez most látszott is, mert korábban is futottam jó köröket idén, de a 16-17. helyeken ez senkinek sem tűnt fel.”
„Szóval most örülök, hogy ezúttal a kilencedik helyre volt ez jó a Q3-ban, ez jó érzés pilótaként, ha győzelmekhez és dobogókhoz vagy szokva, aztán egy évet ilyen messze töltesz mindentől, majd kapsz egy esélyt megmutatni, és meg tudod mutatni. Ez mindig jó jel” – tette hozzá a spanyol.
„Nem tudom megítélni, hogy ennek mennyi része vagyok én, mindig hiszem, hogy a pilóta jó munkája annyit ér, amennyit az autó enged neki. Ma a maximumot nyújtottuk, szóval nem hiszem, hogy én teljesítettem túl, csak kihoztam a maximumot abból, amink volt.”
„Baku az utóbbi két évben jó terep volt számomra, tavaly szerintem a legjobb Williams-hétvégémet teljesítettem itt, idén ahogy jött a lehetőség, sikerült megragadni. Amúgy nem szeretem kifejezetten ezt a pályát, a Ferrarival mindig szenvedtem itt valamiért, nem hittem, hogy versenyképes tudok itt lenni, de egy másik autóval jobban érzem magam itt” – magyarázta, majd kérdésre rátért arra is, hogy milyen érzés itt egy határon táncoló kört összerakni:
„Nem tudom elmagyarázni, hogy milyen heves a szívverésem a második szektorban, szerintem a legnagyobb stressz éri az egész szezonban, talán több, mint Monacóban. Mert számomra itt minden kanyar egy döntés, hogy befordulsz, vagy elmész egyenesen, mint Lando és elfékezed a gumit. Minden körben a határokat feszegetve fékezel, a sebességet nem látod ezekkel a fényviszonyokkal, kalkulálnod kell, mindig próbálsz 3-4 méterrel még később fékezni. Minden körben megpróbálsz ennyivel később fékezni, és egy kicsit korábban leszállni a pedálról, hogy több tempót vigyél át a kanyaron. Én ezt nem élvezem, ezért sem szeretem ezt a pályát, túl nagy stressz, de eddig egyelőre jól alakultak a dolgok.”
