Sebastian Vettel számára jóval többet jelentett egy nosztalgiakörnél a monzai szereplés: a négyszeres világbajnok Michael Schumacher legendás F2002-es Ferrariját vezethette a Scuderia különleges tisztelgésének részeként. A bemutatóval azt ünnepelték, hogy harminc éve kezdődött Schumacher maranellói pályafutása, Vettel pedig az F1 TV-nek elismerte, rendkívül erős érzelmeket váltott ki belőle az élmény.
Miután kiszállt az autóból, egy viccel próbálta oldani a hangulatot, de hamar kiderült, mennyire megérintette az esemény. „Úgy éreztem, mintha már a rajt előtt megnyertem volna a versenyt” – mondta Vettel, majd hangsúlyozta, hogy számára az F2002 nem egyszerűen a Formula–1 történetének egyik legsikeresebb versenyautója, hanem személyes kapcsolatot is jelent Michael Schumacherrel, aki gyermekkora óta a példaképe volt.
„Kavarognak bennem az érzések. Egyrészt csodálatos autó, fantasztikus gép, de ennél sokkal fontosabb, hogy ez Michael autója” – mondta, majd arra is kitért, hogy bár Schumacher nem lehetett jelen, vezetés közben végig úgy érezte, mintha vele lenne: „Ma nincs itt velünk, de ezeken a körökön nagyon erősen éreztem a jelenlétét. Remélem, ti is hallottátok és éreztétek őt. Egyszerűen hihetetlen.”
Vettel ezt követően a Ferrarinak, a tifosinak és a sportág rajongóinak is köszönetet mondott: „Köszönöm ezt a lehetőséget, és köszönöm a tifosinak is. Imádok versenyezni. Tudom, hogy visszavonultam, de a szívemben továbbra is rajongok ezért a sportért, ezekért az autókért, ezekért az emberekért, a tifosiért és a szurkolókért, akik ennyire különlegessé teszik a Formula–1-et.”
A négyszeres világbajnok szerint éppen ezért bízik a sportág jövőjében is, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy ez a nap kizárólag Schumacher ünnepléséről szólt: „Éppen ezért látom, hogy hatalmas erő viheti előre ezt a sportot a jövőben. Várom, mi következik még, de a mai nap Michaelé. Minden szeretetünket és minden érzésünket neki küldjük.”
Vettel arról is beszélt, hogy az F2002 karaktere az első méterektől lenyűgözte. Elmondása szerint az autó szinte arra ösztönözte, hogy a határait feszegetve vezesse, miközben tudta, hogy ezt az élményt valószínűleg soha többé nem élheti át: „Nagyon izgalmas. Néhány kör is elég ahhoz, hogy megérezd egy autó lelkét, és rögtön érezni lehet, hogy ez különleges. Szinte azt kiabálja, hogy »menj, menj, menj«. Fánkokat is rajzoltam itt és a második sikánnál, az emberek pedig nagyon élvezték.”
A német azt is elárulta, hogy folyamatosan két érzés között őrlődött. „Végig vívódtam. Egyrészt szerettem volna igazán meghajtani ezt az autót, másrészt viszont ki akartam élvezni minden pillanatát, és azt kívántam, bárcsak minél tovább tartana.”
„Egyszerűen csodálatos volt. Jó volt érezni, hogy Michael szellemisége mennyire élő, és hogy a Ferrari szellemisége is mennyire jelen van ezen a helyen. Ezt évekkel ezelőtt már megtapasztaltam. Van, ami hiányzik, de ma már más életet élek, a következő generáció versenyzőivel foglalkozom, és ott is rengeteg lehetőség vár rám. Nagyon érzelmes nap volt.”
