Lando Norris nyerte az F1-től búcsúzó Holland Nagydíjat, miután jó taktikával és remek tempóval levadászta a Max Verstappen csúnya balesete miatt belengetett piros zászlót követő újrarajtnál élre álló világbajnoki éllovast. A dobogó alsó foka változatos csatában dőlt el George Russell javára, Fernando Alonso pedig két pontot szerzett az Aston Martinnal.
A verseny enyhén nedves pályán kezdődött meg, és habár az sejthető volt, hogy ez könnyen kibabrálhat valakivel, arra alighanem kevesen számítottak, hogy ez épp a helyi hős, Max Verstappen lesz, aki az utolsó kanyarban odavágta a Red Bullt, így egy roncsból kikászálódva fejezte be a belátható ideig utolsó Holland Nagydíjat.
Szerencsére a riválisok el tudták kerülni a döntött kanyarban lefelé csapódó autót, ahogy a nem sokkal Verstappen mögött megpördülő Bortoletót is – különösen a brazil csapattársa, Hülkenberg mentett nagyot. Az incidens nyomán belengették a piros zászlót, s közel fél órát kellett várni, mire ismét elrajtolhatott a verseny – amit Bearman meghibásodó autója is késleltetett.
Az újrarajtot Kimi Antonelli a második helyen várta, miután az első indulásnál maga mögé utasította gyengén elrugaszkodó csapattársát, s ezúttal is sikerült egyet előznie, ami már a vezetést jelentette számára Lando Norrisszal szemben. Mögöttük a kemény gumin rajtol másik McLaren-pilóta, Oscar Piastri parádésan előzte meg George Russellt – a pontzónában viszont Arvid Lindblad lehetett a legbosszúsabb, akit sárgazászlós szabálysértés miatt áthajtásos büntetésre ítéltek.
Az élmezőnyben a kiállásokig nem történt helycsere, legföljebb arra vonhattuk fel a szemöldökünket, hogy Russell igazán a kemény abroncsokon közlekedő Piastri tempóját sem tudta tartani. Aztán pedig azon, hogy mindössze egy körrel Russell után őt is bokszba parancsolta a csapata, és egy botrányosan lassú kerékcserével sikerült a Mercedes mögé varázsolni az addig remekül teljesítő ausztrált.
Miközben a középmezőnyben szenzációs csatákat vívtak, az élmezőnyből mindenki letudta a cseréit – utolsóként Hamilton, méghozzá 8 körrel Russell után –, így ismét tiszta sorrend alakult ki: féltávhoz közeledve Antonellit szorosan üldözte Norris, majd egy nagyobb szünet után következett Russell, Piastri, Leclerc és Hamilton, köztük egyedül a monacói közepeseken, mindenki más lágyakon.
Leclerc aztán ki is használta gumielőnyét, és szemet gyönyörködtető előzéssel hagyta maga mögött Piastrit, aki ahelyett, hogy a visszatámadáson gondolkodhatott volna, Hamilton ellen volt kénytelen védekezni – kevés sikerrel. A három élcsapat mögött következett légüres térben Lawson, aki előtt és mögött se volt senki 20-20 másodperccel, az utolsó pontszerző helyekre pedig Hülkenberg, Tsunoda és Gasly pályázott ekkor a legjobb eséllyel – majd hamarosan feljött mögéjük a 11. helyre Alonso.
Így fordultunk rá a verseny második felére, miközben a pálya közeléből esőt jelentettek, plusz feszültséget csempészve az egyébként sem unalmas futamba. A második kerékcserék sorát a Mercedesek kezdték meg, ezzel Antonelli a negyedik, a Russell pedig a hatodik helyre esett vissza. Aztán jöttek a Ferrarik is, nem minden bonyodalom nélkül, Leclerc ugyanis nem állt ki a bokszba a csapat egyértelmű utasítása ellenére, ezzel feltartotta a gumielőnyben lévő Hamiltont.
A második etapot Norris és Hamilton nyújtotta a legtovább, hogy a hajrára minél nagyobb gumielőnyt autózzanak ki a riválisokkal szemben. A világbajnok végül a 47. kör végén rakatta fel a friss kemény szettet, majd 5,5 másodperc hátrányból vehette üldözőbe Antonellit. Gyorsan utol is érte, majd miközben mindketten ráestek a még mindig használtakon köröző Hamiltonra, meg is előzte a világbajnoki éllovast.
Így fordultunk rá a verseny utolsó negyedére, mely egy virtuális safety carral kezdődött Ocon leálló autójának „köszönhetően”, amely nemcsak a még mindig dühöngő Hamilton számára biztosított olcsó kiállási lehetőséget, de Leclerc-t és Piastrit is kihozta a csapata. Mindhárman lágyakat kaptak, a monacóinak ráadásul még volt egy nem használt szettje is, sőt egy körrel később meghúzták ugyanezt Antonellivel is, aki lágyakon eredhetett a pályán maradó Norris és Russell után.
Ami a pontzóna alsóbb részét illeti, Lawson a hatodik helyezett Piastri és a nyolcadik Hülkenberg közötti bő ötven másodperc egyetlen versenyzője volt, a német magabiztosan haladt idei második pontszerzése felé, Alonso pedig a kilencedik helyen vért izzadt, hogy maga mögött tartsa az érkező Gaslyt és Tsunodát.
Bár Russell a csapatrádióban megpróbált csapata lelkére beszélni, a lágy gumikon Antonelli megérkezett rá, miközben Norris elhúzott a messzeségben. Sőt, a csapat megkérte Russellt, hogy engedje el Antonellit, aminek eleget is tett, de egyértelmű elégedetlenségének adott hangot, megkérdőjelezve, hogy az olasznak lenne esélye utolérni az öt körrel a vége előtt 11 másodperces előnyben lévő Norrist.
Természetesen nem volt, Russell viszont kénytelen volt Hamiltonnal szemben védekezni, aki 15 körrel frissebb lágy gumikon érkezve igyekezett őt letaszítani a dobogóról. A csatát egy rövid VSC-fázis zavarta meg, amíg feltakarították az összekoccanó Williamsek okozta törmeléket, és ezt követően Hamilton hiába próbálkozott, előzni már nem tudott. Norris győzött Antonelli és Russell előtt, így az olasz kissé növelni tudta előnyét a pontversenyben.
Az F1-es Holland Nagydíj végeredménye
