Az idei F1-es szezon egyik, ha nem a legnagyobb politikai viharát az ADUO-mérés okozta – a motorfejlesztést lehetővé tevő eljárás során a Red Bullt mérte a legjobbnak az FIA, ebből pedig komolyabb viták alakultak ki.
A rendszert eredetileg biztonsági hálóként vezették be a lemaradó gyártók számára – részben a korábbi szabályozás alatt kialakult Honda-helyzetre reagálva –, de a gyakorlatban politikai csatatérré vált.
Az ADUO-mérések kizárólag a belsőégésű motorra alapulnak, miközben a mérések eredményei alapján a jokerre jogosult gyártók az elektromos komponensen is fejleszthetnek – vagyis a belsőégésű motorjuk továbbra is gyengébb marad, és legközelebb is kaphatnak fejlesztési lehetőséget, holott maga a rendszerük már erősebb, mint volt.
Emellett a paddockban felmerült az a feltételezés, hogy több gyártó – köztük a Mercedes és a Ferrari – ügyesen játszotta ki a kártyáit azzal, hogy a nyitó versenyhétvégéken nem mutatták meg teljes erejüket, hogy így biztosítsanak maguknak egy ADUO-zsetont, vagy a Ferrari esetében akár kettőt is.
Az első időszak méréseinek eredményeit nem is hozták még nyilvánosságra, pedig most már a második fázis eredményeit is várhatjuk…
Nikolas Tombazis, az FIA együléses versenyzésért felelős vezetője az Autosportnak beszélt arról, hogy mi áll a háttérben – ő nyitott volt arra, hogy a méréseknél több dolgot vegyenek figyelembe, például a csúcsteljesítményre komoly hatást gyakoroló turbó méretét, de a csapatok úgy döntöttek, hogy ez a helyes metódus.
„Nos, az F1-ben úgy tűnik, szinte minden kérdés meglehetősen érzékeny. Ezért nagyon ritka, hogy 11 csapat és öt-hat motorgyártó egyszerre azt mondja, hogy ez fantasztikus, mindannyian egyetértünk” – mondta Tombazis az Autosportnak.
Mennyire elégedettek az ADUO működésével?
Tombazis szerint az ADUO értékelésekor két különböző szempontot kell megkülönböztetni: mennyire pontosak a mérések, és hogy a rendszer az eredeti szándéknak megfelelően működik-e.
„Minden elég kényes kérdés, mert mindenki nagyon versengő, és nagyon odafigyel a többiekhez viszonyított helyzetére. Szóval igen, ez elég nagy kihívás volt” – folytatta.
„Úgy gondolom, hogy az értékelési rendszerünk – véleményem szerint – nagyon pontosnak bizonyult. Ezzel együtt: minden zökkenőmentesen működött-e? Nem, mert nyilvánvalóan vannak elégedetlenek, és így tovább. Kell-e gondolkodnunk a jövőbeli fejlesztéseken? Igen, azt mondanám.”
„Nos, nem hiszem, hogy az lenne a legcélszerűbb, ha mindig a maximális teljesítményed alatt maradnál csak azért, hogy továbbra is több lehetőséget kapj, mert akkor mi értelme van a lehetőségeknek, ha végső soron nem az a cél, hogy te állj az élen?” – tette hozzá a szándékos teljesítményrejtegetés kapcsán.
„Úgy gondolom, hogy a rendszer úgy működik, ahogyan tervezték, de vannak benne olyan gyenge pontok, amelyekkel a jövőben foglalkoznunk kell. Emellett ahhoz, hogy kevésbé időigényes és kevésbé vitatott legyen, lépéseket kell tennünk a jövőben a rendszer fejlesztése érdekében.”
