Főleg Oscar Piastri „elég sz*r módja az a versenyzésnek, ha algoritmusok jól vagy rosszul viselkedése dönti el a rajthelyeket” kommentje helyezte ismét előtérbe azt, hogy az idei F1-es autóknál jelentősen felerősödött az energiabeosztást menedzselő, a korábban tapasztaltakból tanuló, és előre jósoló algoritmusok hatása.
Ennek az az oka, hogy bár a korábbi években is működött ez a jelenség, de mivel az akkumulátor sokkal kisebb szeletet jelentett az összesített motorerőből, ezért ez kevésbé volt jelentős – most viszont nagyon nem mindegy, hogy mikor mennyit lehet felhasználni az elektromos energiából, és hogy az algoritmus mit hogyan értékel a kör közben.
Sok pilóta beszélt erről, de néhányan azért azt is elejtették, hogy ezt továbbra is a pilóta autókezelése határozza meg elsődlegesen – igaz, néha azért érik őket meglepetések.
A The Race erről is megkérdezte Nikolas Tombazist, az FIA együléses versenyzésért felelős igazgatóját:
„A versenyzők észrevételei érthetőek” – mondta Tombazis.
„Úgy gondolom, hogy ezek az észrevételeik abból fakadnak, hogy az energia korlátozott, ezért rendkívül kritikus fontosságúvá válik annak optimális kezelése, és ehhez kapcsolódnak azok a különböző stratégiák, amelyeket ennek érdekében alkalmazni kell.”
„Nem hiszem, hogy el lehetne menni egészen addig a szélsőségig, hogy 100%-ban a pilóta vezéreljen mindent, mert először is: ha a pilóta tényleg csak be- és kikapcsolhatná az energialeadást, amikor csak akarja és amennyit csak akar, akkor a kanyar kijáratánál egy nagyon rövid idő alatt felhasználná az összes energiát, és azok a hatások, amelyekre az emberek panaszkodnak, még nyilvánvalóbbak lennének” – fogalmazott a szakember.
„Másodszor, vannak korlátozások arra nézve, hogy mennyi energiát lehet felhasználni vagy visszanyerni, illetve az úgynevezett SOC-ra (töltöttségi állapot) vagy a töltöttségi állapot-eltérésre vonatkozóan – ilyen jellegű korlátozások, amelyek célja például egyfajta „fegyverkezési verseny” megakadályozása, hogy a csapatok ne szereljenek be még nagyobb akkumulátorokat.”
„Tehát mivel nem akartuk, hogy a csapatoknak kétszer akkora akkumulátort kelljen készíteniük, és így az autók ismét nehezek legyenek, stb., nem hiszem, hogy az emberek ésszerűen tudnák szabályozni ezeket a paramétereket.”
Tombazis szerint viszont 2027-ben és 2028-ban ismét csökken az algoritmusok viselkedésének hatása – fokozatosan egyre csökken az elektromos komponens szerepe a hajtásláncban, így értelemszerűen az elektromos energia leadásának szerepe is csökken.
Emellett a csapatok is folyamatosan tanulják a rendszereket, és már most sokkal jobban használják őket, mint mondjuk a szezonnyitó idején – de fontos hangsúlyozni, hogy maga az elv nem új, a korábbi években is ugyanúgy egy algoritmus vezérelte az energialeadást, csak akkor ezzel nem nagyon foglalkozott senki, mert közel sem volt ekkora jelentősége.
