Laurent Mekies, a Red Bull F1-es csapatvezetője szerint mindig bevonják a pilótákat is a beállításokkal kapcsolatos döntésekbe, de a kísérletezés olykor azzal jár, hogy tévútra mennek, de ilyenkor az „én megmondtam” pillanatok is a fejlődést szolgálják.
A Kanadai Nagydíjon az első dobogóját jegyezte 2026-ban a Red Bull és Max Verstappen – annak ellenére, hogy a holland elmondta, hogy Miamiban jobban érezte magát az autóban. Mekies azonban kicsit máshogy látja a helyzetüket:
„A nagy kép azt mutatja, hogy legalábbis megerősítettük a Miamiban tett előrelépésünket. Szerintem kicsit még többet is elértünk, mert sikerült kicsit közelebb jutnunk teljesítményben a legjobbakhoz” – vélekedett a csapatfőnök, aki viccesen utalt arra is, hogy hullámzó teljesítményt nyújtottak péntektől vasárnapig: „Nálunk nem szokás zökkenőmentes hétvégéket teljesíteni!”
Verstappen hétvégéjének egyik érdekes történetszála volt, hogy a négyszeres világbajnok szokatlan mértékben kritizálta a Red Bull munkáját: az időmérő után utalt rá, hogy ő jelezte a stábjának, hogy nem fognak működni a választott beállítások, mégis amellett döntöttek a mérnökökkel. Mekies így reagált minderre:
„Minden alkalommal kockázatot vállalunk, amikor nem érezzük úgy, hogy megvan a megfelelő egyensúly. És ilyen kockázatvállalások alkalmával megvizsgálsz különböző beállítási lehetőségeket.”
„Még csak az év elején járunk, ráadásul a mostani generáció legelején. Ki fogunk próbálni dolgokat a versenyzőkkel, hogy találhassunk valamit, még ha ez valamibe is kerül. Aztán tanulunk belőle, az időmérős és a versenykörülmények között is. Ezen a hétvégén is rengeteget tanultunk. Hogy mennyire voltunk messze az autóban rejlő tényleges potenciáltól? Senki sem tudja igazán.”
Korábban rendszerint úgy tűnt, Verstappen iránymutatását követte ilyen esetekben az energiaitalos gárda, Mekies szerint azonban valójában a mostani montreali eset sem tért el a bevett gyakorlattól:
„Egyáltalán nem. Bármennyire is érződhetett másnak, a valóság az, hogy a versenyzőinket teljesen bevonjuk a döntéseinkbe. Ez nem azt jelenti, hogy ne lennének saját kis játékaink, hogy azt mondjuk, hogy ’te mit gondolsz, meg te mit gondolsz’. De végső soron egyetértünk abban, hogy mit próbálunk ki.”
„És aztán néha vannak ’én megmondtam’ pillanatok. De ebből is együtt tanulunk. És világos, hogy mindkét fél tisztában van vele, hogy szükség van erre a dinamikára és néha ezekre a ’megmondtam’ érzésekre annak érdekében, hogy fejlődjünk.”
