Bár gyermekkori álma vált valóra azzal, hogy megnyerte a Formula-1-es Monacói Nagydíjat, Lando Norris mégis amiatt volt igazán elégedett, hogy a szombati időmérőn sikerült végre előrelépnie és jól összeraknia a mindent eldöntő gyorskört.

Norris a szezonnyitó ausztrál forduló óta először szerzett pole-t és futamgyőzelmet: bár pontok terén nyilván utóbbi a lényegesebb, de összességében inkább a Q3-ak során szenvedett igazán a brit pilóta, aki saját bevallása szerint sem tudta kezelni akkor a McLaren 2025-ös versenygépét, amikor az utolsó századokat is ki kell facsarni belőle.

Éppen ezért Norris úgy érzi, Monacóban igazából az időmérős produkció az, ami lendületet adhat neki a továbbiakra: „Úgy gondolom, a szombat adott önbizalmat. A vasárnapi… olyan értelemben nem volt semmi új, hogy idén minden vasárnap megvolt az önbizalmam. Nem vasárnap volt szükségem önbizalmam, de az előző nap fontosabb volt számomra.”

„Majdhogynem büszkébb voltam a tegnapra, mint a mára. Nemcsak azért, mert Monacóban a pole megalapozza a győzelmet, hanem arra voltam büszkébb, amit elértem, függetlenül attól, hogy melyik pályán voltunk.”

„Úgyhogy igen, jó hétvégém volt, nem is csak eredmények tekintetében, hanem személyes szinten is azzal, hogy megadta nekem a lendületet, azt a löketet, amitől határozottan jobban érzem magam Barcelonára fordulva.”

Még mindig van min javítani

Norrist rengeteg kritika érte a fent említettek miatt az előző hetekben, a vb-összetettben a csapattárs Oscar Piastrit három pontra megközelítő versenyző azonban nem foglalkozik ezekkel, hiszen végig tudta, milyen munkát végez el a háttérben ő és a McLaren egyaránt – aminek még nem is értek a végére:

„Azt írnak az emberek, amit akarnak, nem az én dolgom. Mindenkinek lehet véleménye. A helyzet az, hogy az esetek 99 százalékában semmi sem igaz belőlük. Nem érdekel, mit írnak az emberek, amíg én és a csapatom tudja az igazságot.”

„Keményen dolgoztam az elmúlt néhány hónapban, hogy visszaszerezzem azt a lendületet és önbizalmat, amely megvolt Ausztráliában. Ezen a hétvégén éreztem egy kis előrelépést, de ez még nem az. Nem arról van szó, hogy most sikerült és minden visszatért.”

„Még mindig vannak dolgok, amelyeken dolgoznom kell, és olyasmik, amiket csapatként kell adniuk eszközöket. Nem gyorsabb autót értek ez alatt, mivel az elég gyors, hanem olyasmikre, amikre szükségem van az autótól, hogy ki tudjam hozni a maximális eredményt, és amik megváltoztak tavalyról az idei évre. Szóval továbbra is vannak dolgok mindkét oldalról, de nagyon büszke vagyok a szombatra.”

„Elégedettebb vagyok a tegnapi eredménnyel, mint a maiaval. A mai is hihetetlen, de érzelmesebb volt tegnap, mint ma. Ennyit jelentett számomra a szombat azzal, hogy valamelyest visszanyertem a formámat az időmérőn, hiszen egész életemben megvolt ez. Mindig jó voltam, eddig az évig.”

„És keményen kellett dolgoznom azon, hogy megpróbálom ezt visszanyerni. Nem volt ennek más oka, mint pár dolog, amivel egyértelműen küszködtem, és kemények a riválisok is: itt van Oscar, Charles és Max, a világ legjobbjai ellen versenyzem. És ha nem teljesítesz a legmagasabb szinten, nem fogsz tudni versenyre kelni velük.”

„Úgyhogy igen, senki sem tudja, milyen mennyiségű munkát és erőfeszítést teszünk ebbe a magam és a csapatom részéről. És csak nekik kell tudniuk, mi történik, nekik kell ismerniük az igazságot. És ez így is marad.”