Noha a Hungaroringen Esteban Ocon nyert, a sajtó az egész Alpine-t éltette, Fernando Alonso ugyanis a régi időket megidéző versenyzéssel segítette hozzá csapattársát a sikerhez. A kétszeres világbajnok látszólag szívesen, féltékenykedés nélkül tette ezt – már korábban is azt nyilatkozta, élvezi, hogy több generáció versenyzik együtt–, a leintés után örömmel ölelte magához a fiatal franciát.
Ez persze nem jelenti azt, hogy második számúvá vált volna, és hogy megelégedne az alacsonyabb helyezésekkel – ő maga is elismerte, megfordult a fejében a győzelem a Magyar Nagydíjon. Ha a csapatérdek úgy kívánja, alkalmazkodik, de a régi tűz még negyvenévesen is ég benne. Általában ki szokta kérni magának, ha öregnek nézik, és szívesen példálózik azzal, hogy mennyire kiéhezett még mindig; akárcsak az oroszlán, aminek Ocon titulálta a Lewis Hamilton elleni csatája után. Igaz, amikor Alonso legutóbb a motivációjáról beszélt, egy teljesen más hasonlatot használt.
Egy spanyol szakoldalnak, a SoyMotor.comnak adott interjújában azt tudakolták tőle, egyszerűbb-e feldolgozni ilyen idős fejjel, ennyi összegyűjtött tapasztalattal a vereséget. „Ez jó kérdés” – kezdte Alonso a beszélgetésben. „Ezt már én is feltettem magamnak, de azt hiszem nem, nem tudom könnyebben lenyelni. De jelenleg az a helyzet, hogy nem is vagyok abban a pozícióban, hogy a második helyen végezzek vagy a győzelemért csatázzak.” Ez azonban nem változtat azon, hogy mi lenne a reakciója egy elvesztett első helyre. „Ha a Mercedesben vagy a Red Bullban ülnék, és azt látnám, hogy egy másik csapat nyer, biztos, hogy vulkánná változnék” – humorizált.
Mint ahogy a Hungaroringen bebizonyította, talán tényleg nem is járt messze attól az áhított sikertől, ám nem bízza el magát, két lábbal a földön szeretne maradni. „Ha nem vagy abban a pozícióban, más célok lebegnek a szemed előtt, sokkal reálisabbak, hétvégéről hétvégére. Talán a nyolcadik hely, talán a Q3-ba kerülés… Mindig megvannak ezek a kis célok” – tette hozzá.
Ez a mindig azonban nem csak az F1-re vonatkozik. A kétszeres világbajnok azt is elárulta, bármilyen más sportágban ugyanilyen szenvedélyes. „Ha nem a Formula-1-ben vagyok, hanem bármi mást csinálok, akkor is vulkán tudok lenni, legyen szó teniszről vagy épp pingpongról. Ez nem változik. De élvezem is. Jól szórakozom, és a pályán kívül is jól érzem magam. Ezt mondjuk sose gondoltam volna, hogy így lesz” – mondta. Az igazi szerelem azonban mégiscsak a Formula-1, amiben maradni is szeretne még. Hogy meddig? „Addig, amíg jól szórakozom és versenyképesnek érzem magam!”
