Eddie Irvine 1993 végén debütált a Formula-1-ben a Jordan színeiben, és rögtön első futamán azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy visszavette a körét Ayrton Sennától, aki ezt igencsak rossz néven vette. Az északír további két évet lehúzott Eddie Jordan alakulatánál, majd 1996-tól a Ferrarinál versenyzett Michael Schumacher mellett. Irvine végig második számú volt a maranellóiaknál, a német legenda 1999-es lábtörése azonban megadta számára az esélyt, amellyel kis híján élni is tudott, hiszen csak az évadzárón bukta el a címet Mika Hakkinennel szemben.
Irvine ezután még három szezont teljesített a Jaguarnál, de ott már főként kiesésekben volt része. Pedig első F1-es főnöke, Eddie Jordan szerint jóval több volt benne annál, mint amit elért, csak a lustasága és a bohém életmódja meggátolta ebben. A legendás csapatvezető az Off the Ballnak nyilatkozott egykori pilótájáról:
„Minden arról szólt, hogy rávegyük Eddie Irvine-t arra, hogy valamit is csináljon, mert egész nap a seggén ült a lakásában. Ő volt minden idők leglustább versenyzője. Kár érte, pedig nagyon simán világbajnok lehetett volna. Ilyen volt a stílus. Ő volt a srác, aki nightclubokban töltötte az éjszakát, és délig vagy még későbbig fel sem kelt.”
„Én úgy álltam hozzá, hogy felkértem a tanáromat, aki felügyelte az edzéseimet heti két alkalommal, hogy ’Barry, nem oldanád meg ezt a srácot?’. Majdnem odáig mentem, hogy megszégyenítsem, hogy Irvine reggelente biztosan fusson egyet Oxford utcáin. Gyakran gondolkodtam azon, hogy éppen hazafelé tart-e az éjszakai klubból vagy épp akkor ébredt fel. De ilyen volt Eddie Irvine, egy más állatfaj volt. Nagyon vicces volt vele dolgozni, de egyúttal roppant dühítő is. Teljesen meg tudott őrjíteni, de az élet már csak ilyen, a sport mindenféle fantasztikus személyiséget felvonultat.”
