Ugyan tökéletesen pontos adatokat több okból sem fogunk soha megtudni, a német Auto Motor und Sport ismét közzétett egy írást arról, hogy a Formula-1-es erőforrások pontosan milyen "viszonyban" is vannak egymással, már ami a lóerőket illeti. A szakportál itt szigorúan a belsőégésű motorra koncentrált, hiszen az egység többi része vagy szigorúan megkötött (az MGU-K 163 lóerőt tehet hozzá maximálisan), vagy nehezen számolható (az MGU-H beállítása nagyon sok opciót biztosít).
Az AMuS számításai (amik természetesen nem a semmiből jöttek, GPS-adatokból számolgatták ki) szerint jelenleg valóban a Ferrarié a legerősebb motor, az olaszok 790, míg a mercedesesek 780 lóerőt képesek kihozni belőle és ahogy már említettük, ehhez jönnek még hozzá az energia-visszanyerő rendszerek pluszteljesítményei. A listán a Renault legfrissebb, a Red Bull által Monzában kipróbált C specifikációjú motorja 730, míg a Honda motorja 715 lóerőt tud - érdemes hozzátenni, hogy a gyári Renault és a McLaren által használt erőforrás az AMuS szerint mindössze 710 lóerőre képes, tehát már a Honda mögött van.
A hírek szerint egyébként a Honda már végső fázisban van egy következő fejlesztéssel, amelyet Austinban mutathat be és amelytől a 750 lóerős határ elérését várja. Fontos hangsúlyozni, hogy ezek a számok nem ugyanazok időmérőn és versenyen, a német lap például úgy számol, hogy a Ferrari és a Mercedes közötti különbség vasárnap, amikor már a megbízhatóság is legalább olyan fontos, eltűnik.
Érdekesség, hogy Cyril Abiteboul a Renault részéről éppen az AMuS kérdésére mondta azt júliusban, hogy a Mercedeshez és a Ferrarihoz képest az ő számításaik szerint tizenöt lóerő hátrányban vannak, a Hondát viszont huszonöt lóerővel megelőzik.
