Max Verstappen mindössze 1,2 másodperccel zárta Lewis Hamilton mögött a Japán Nagydíjat, miután az utolsó körökben tizedről tizedre faragta lejjebb a hátrányát a győzteshez képest. A holland egy körrel tovább maradt kint első kiállása előtt a szuperlágy abroncsokon, majd sokáig három másodperc környékén beállt a különbség közöttük - ám Christian Horner csapatfőnök bevallotta, hogy mindezzel az volt a céljuk, hogy megelőzzék a második etapban a pilóta bal első kerekén megjelent hólyagosodás rosszabbra fordulását.
„A 35-36. körtől kezdve folyamatosan figyelnünk kellett, hiszen a bal első abroncs belső oldalán lévő hólyagosodás egyre szélesebb és mélyebb lett” - idézte az Autosport a Red Bull első emberét. „Megkértük Maxet, hogy tartsa a három másodperces távolságot, és ne kerüljön turbulenciába, így nem koptathatta tovább a gumijait. De még így is könnyen ott tudott lenni, és a verseny vége felé, amikor virtuális biztonsági autó után még közelebb kerültünk, azt mondta: ’Megpróbálhatom?’ Mi azt válaszoltuk neki, hogy ’amíg érzékenyen közelíted meg, rendben van.’ És hirtelen Lewis váltóján termett.”
„Kicsit szerencsétlenül jött ki számunkra Fernando és Felipe csatája, mert még egy körrel biztosan megpróbálkozhatott volna vele. Hogy ez bejött-e volna, vagy sem, nem tudom, de volt rá lehetősége, hogy előzzön. Mindazonáltal ezt nehéz lett volna véghezvinni” - mondta Horner, hozzátéve, hogy a Ferrari-féle silverstone-i gumihibától is tartottak a végén. „Már az első etapban is láttuk, és mivel a második 25%-kal hosszabb volt, visszatért” - mondta a brit a hólyagosodásról.
„Komolyan aggódtunk, hiszen ekkor előfordulhat - elég csak Vettel silverstone-i esetére gondolni. Nagyon könnyű összeszedni egy defektet ebben a szakaszban, kicsit idegesek is voltunk miatta.” Verstappen hozzátette, hogy a forgalom nem volt hatással rá, de vigyázni kellett a szettjére. „A kiállás után remek egyensúlyra tettünk szert, sikerült 2,5-3 másodpercben tartani a különbséget. Nem akartam közelebb kerülni, mert ezzel tönkretettem volna az első abroncsaimat, viszont a végén szükségem volt még rájuk. A határon voltunk, de szerintem ez többekre is igaz volt.”
